A Salgótarjáni Vasas vívószakosztályának jó szereplése.

A Salgótarjáni Vasas vívószakosztálya 1950. március elején alakult meg mintegy 16 fővel. Kezdeti nehézségek, mint minden újonnan alakult szakosztálynál, itt is voltak. Felszerelés, ruházat, stb. hiánya. A szakosztály tagjai, mint kezdők igen nagy szorgalommal, tanulni akarással fogtak a víváshoz, mert minden egyes tagnak legfőbb vágya volt e sportágban való részvétel. A Vasas vezetősége akkor még nem igen ismerte fel a vívósport jelentőségét és nem is igen törődött a vívószakosztállyal, mondván, hogy ez „úri” sport. A sportolók lelkesedése azonban nem hanyatlott. Hatalmas akarással fogtak hozzá az edzésekhez. Alapos iskolavívás és fáradtságos edzések után indultak el a budapesti Elektromos által megrendezett országos versenyen. A Vasasok hét kardvívója közül ketten jutottak a középdöntőbe, de ennél jobb eredményt nem tudtak elérni. 1951.-ben a sportkör vezetősége még mindig nagyon mostohán kezelte ezt a szakosztályt. Így alig vált lehetségessé, hogy abban az évben 2-3 versenyre utazhattak el a szakosztály tagjai. Ebben az évben a vezetőség már kezdett a szakosztállyal szemben elégedetlenkedni azzal, hogy semmi eredményt nem tudnak felmutatni.

Ekkor a szakosztály edzője megmagyarázta, hogy ahhoz, hogy jó eredményeket érjenek el, testi rátermettség, ügyesség, gyors gondolkodás, s hogy valaki jó vívó legyen, ahhoz legalább három év kell, amikor is már a szükséges mozgásokat, s reflexeket pillanatok törtrésze alatt végre tudja hajtani. 1951 őszén már a sportkör vezetősége is nagyobb támogatásban részesítette a vívószakosztályt. Ekkor szervezték meg a női vívószakosztályt is, kik az acélgyári általános iskola 8. osztályos tanulóiból adódtak. Ezután már megindult a komoly sportélet, s 1952 tavaszán és nyarán a salgótarjáni versenyzők Egerben, Ózdon, Miskolcon, Budapesten, Kecskeméten, Debrecenben, Tatbányán, Gödöllőn és Szolnokon rendezett versenyeken indultak, ahol a szakosztály tagjai már a döntőkig küzdötték fel magukat. Ez év júliusában, a Salgótarjánban megrendezett országos férfi és női tőrvívás egyéni versenyében már egy-egy versenyző a döntőbe került. Júliusban az Ózdon megrendezett országos férfi tőr egyéni versenyében pedig Túróczi, aki az általános gimnázium 7. osztályának tanulója, igen jó eredményt ért el, és a második helyen végzett.

A nyári hónapokban a Vasas versenyzők sok versenyen megszerezték a szükséges versenyrutint, s ennek eredményeképpen szeptember 28.-án a Salgótarjánban megrendezett országos férfi és női egyéni tőrversenyen, már 4 női vívó és 3 férfi vívó került a döntőbe. Ezért a szép eredményért a szövetségi kiküldött és a versenyen résztvevő nevesebb sportolók is elismerésüket fejezték ki a salgótarjániak szép fejlődését látván. Szeptember 28.-án megtartott országos versenyen a Vasas női vívói megszerezték a kilences döntőben az első, második, hatodik és nyolcadik helyezést. Hogy a Salgótarjáni Vasas vívószakosztálya ilyen jó eredményeket ért el, abban nagy érdeme van Tarjáni Károly szakosztályvezető jó munkájának és az edzőnek, Faragó Jánosnak, akiknek munkája nyomán sok tehetség került felszínre, kik méltók lesznek arra, hogy a vívósportunk eddigi eredményeit tovább fejlesszék. A szakosztály egyetlen, de annál komolyabb hiányossága, hogy a MHK mozgalomba egyáltalán nem kapcsolódnak be. Ez a hiba igen súlyos, melyért felelősség terheli elsősorban az edző, Faragó Jánost, másodsorban a szakosztályvezetőt, Tarjáni Károlyt. S ha ezen, sürgősen nem igyekszenek javítani, akkor megáll a szakosztály a további fejlődésben.