Egy magyar bajnok vallomása.

Salgótarjánban születtem, 1958. május 5-én, s azóta is itt élek, dolgozom és sportolok. Csak két évre hagytam el szülővárosomat, mégpedig 77-től 79-ig katona voltam Miskolcon. Iskoláimat is a megyeszékhelyen végeztem, s első sportlépéseimet, szintén Tarjánban tettem meg. Mint több más gyerek, én is a labda bűvöletében éltem. Fociztam a Stécében, de hamar be kellett látnom, nem én fogom megváltani a magyar labdarúgást. Akkori társaim közül volt, aki eljutott aztán a NB I-ig, például Mohácsi Lajos, én pedig gyors fordulattal felcsaptam sízőnek. Mint lesikló tíz éves koromban kezdtem a versenyeket, de edzőim hamarosan átirányítottak a sífutókhoz. A szereposztásnál nem kaptam főszerepet a versenyeken, rendre a futottak még kategóriában végeztem. Aztán következett az 1972-es kőszegi úttörő olimpia, ahol önmagam számára is váratlanul ezüstérmes lettem. A siker elindított a felfelé vezető úton. Ettől kezdve több bajnokságot nyertem a serdülők, majd az ifik, később a juniorok mezőnyében. Hogy sikerült a szürkeségből kilépnem, abban nagy szerepe volt edzőimnek, Czimmer Jánosnak és Rákóczi Istvánnak, majd Hegyi István öntött belém hitet és lelkesedést.
1976-ban újabb fordulatot vett pályafutásom. Ekkor vettem először puskát a kezembe s első versenyem előtt még meg kellett magyarázni, hogy „hova nézzek és lőjjek”. A következő esztendő már a biatlonisták táborában talált. Közbevetőleg hagy mondjam el mi is a biatlon. Sífutás és kispuskalövészet a névben szereplő kéttusa. Általában két távon, valamint váltóban rendezik meg. A 10000 m-es versenyen, két állomáson kell lőni, az egyiken fekvő, a másikon álló helyzetből. Öt-öt alkalommal kell eltalálni a dominó ötösének alakzatában felállított üvegkorongokat. Az elhibázott lövés büntetőkört jelent, s csak ezután lehet ismét a pálya útvonalára lépni. A 20000 m-es távon négyszer öt lövést (2 fekvő, 2 álló) kell leadni, de ezeket már lőlapra. A sikertelen lövés úgynevezett hibapercet idéz elő.
Bevonultam katonának, s itt szinte minden szabad percemet a sportágamnak szenteltem. A Papp József SE-ben edzőtársa lehettem Szőllősi Istvánnak, a többszörös magyar biatlonbajnoknak, aki önzetlenül irányította munkámat. Neki is köszönhető, hogy 1978-ban, majd 1979-ben is juniorbajnokságot nyertem. Az idén, már ismét tarjáni színekben, először indultam a felnőttek között. Húszezer méteren bronzérmes lettem, s a rövidebb távon pedig sikerült életem első felnőtt bajnoki címét megnyerni. Szerencsém volt, hibátlanul lőttem, s ez már nemzetközileg is jó teljesítménynek számít.
A nyári hónapokban sem tétlenkedem, naponta 20-25 km-t futok, s ez a napi adag őszre 40-50 km-re nő. Emellett a kerekes sível is járom az utam, és a lövészetet sem hanyagolom el. Igyekszem minden olyan versenyen elindulni, ahol a futás és a lövészet együtt szerepel. Kikapcsolódásként kispályás labdarúgó-mérkőzéseken játszom, valamint keményen tanulok. Hétfőn felvételiztem a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán, s izgalommal várom az értesítést. Boldog lennék, ha felvennének. Épp így szeretnék Lahtiba, a világbajnokságra kijutni, s ott jól szerepelni. Távolabbi álmom az 1984-es szarajevói téli olimpiára való kikerülés és helytállás.
Elmondta: Papp Zoltán.