Siker és felelősség.

Oláh Krisztina nevével idestova több mint másfél évtizede találkozhatnak a vívósport kedvelői a kisebb-nagyobb versenyeken és a sajtóban. Így tehát nem volt meglepő a sportrajongók számára, hogy az év legeredményesebb női sportolójának választották Nógrád megyében.
- Nem nyomasztó ez a fölény? - kérdeztük kissé provokatívan, mintegy próbára téve a kitűnő vívónő állítólag remek idegeit. - Adódik ez megyénk sportjának jellegéből is - jegyezte meg Oláh Krisztina. - Ez alatt azt értem, hogy inkább a csapatsportágak dominálnak, egyéniben jószerint csak az atlétika és a vívás lehetőségei kedvezőek. Nem a nőpártiság szól belőlem, amikor azt mondom: az úttörő olimpia versengései után a tehetséges és akaraterős lányok nem nagyon dúskálhatnak a módozatokban. - Oláh Krisztinának viszont sikerült, és ez a kivétel bizonyára erősíti a szabályt. E szép pályafutás delelőjéről visszatekintve, hogyan értékeli az eltelt éveket? - Nem vagyok elégedetlen, bármennyire is múló a siker. Hiszen egy-egy verseny győztes pillanatai, vagy a most megkapott „Legeredményesebb női sportoló” cím mögött sok-sok kemény óra, fárasztó edzés, több ezer kilométernyi utazás, lemondás, az újrakezdés öröme és bánata áll. De azt hiszem, ez a rapszódia jelenti egyben az emberi erőfeszítés tartalmát, a sikerek, a győzelmek pedig a munkánk célját és értelmét adják. Jól lehet, közhelyszerűen hangzanak ezek a szavak, de a bennük lévő lényeg mindenki számára ugyanaz.
Oláh Krisztina munkahelye a Salgótarjáni Kohászati Üzemek, mint oktatási előadó dolgozik. Akárcsak a sportban, a köznapibb értelemben használt munkában is (mert hisz a sport is munka), becsülettel helytáll, amit talán illusztrál az, az egyetlen momentum, hogy a rendelkezésre álló munkaidő-kedvezményt sem használja föl. És, ha vége a műszaknak, irány az edzőterem. Ahol nemcsak önmagát készíti fel a versenyekre, hanem segíti, gyámolítja a vívás alapjaival még csak most ismerkedő serdülőket, gyerekeket is, korábban edzőként, most technikai vezetőként.
- Tekintsünk most el a szokásos „Mit vár a jövőtől?” kérdéstől, helyette arra válaszoljon, hogyan látja a STC vívóutánpótlását? Van-e remény arra, hogy néhány éven belül a megyeszékhelyen első osztályú csapat legyen a páston? - Nagy hangsúlyt és energiát fektettünk a legfiatalabb korosztályra, a jövő ígéreteire. Nem kicsik a követelmények velük szemben. Ahhoz, hogy ma valaki első osztályú versenyző legyen, teljesen föl kell áldoznia magát a sportnak. Szerencsére vannak ilyen gyerekek, akik tehetségükkel már most sejtetik, hogy reménykedhetünk bennük. Azonban a feltételek, az edzési körülmények korántsem kielégítőek: egy jól felszerelt vívóteremre elengedhetetlenül szükség van az első osztályú eredményekhez és a gárdához.
Beszélgetésünk közben egyre inkább erősödik bennem a kép: a megye legjobbnak tartott női sportolója, azt hiszem abban is, az elsők között van, hogy az öröm perceiben is felelősségteljes gondok, a jövőbeni teendők foglalkoztatják.