A SKSE sakkozóinak idei teljesítménye.

Befejeződtek a küzdelmek az országos sakkcsapatbajnokság három csoportjában. Eldőlt a kiesés, a feljutás kérdése és a szövetségben már közzétették az 1978-as OB fordulóinak versenynapjait. A küzdelmek február 5-én kezdődnek. Az idén rendkívül izgalmas volt a küzdelem az OB II Keleti csoportjában, abban a csoportban, amelyben a SKSE sakkozói immár 17 éve szerepelnek. Jellemző, hogy az OB I-be jutás és a kiesés kérdése csak az utolsó fordulóban dőlt el. A végeredmény ismert, s ami megyei szempontból érdekes, a SKSE sakkozói 80,5 ponttal a 8. helyen végeztek. Milyen teljesítmény van a 8. hely mögött?
Mielőtt mérlegre tennénk a SKSE sakkozóinak szereplését, meg kell jegyezni, hogy az idén a Tűzoltó Dózsa visszalépése folytán kissé nehezen lehetett követni a helyezéseket a táblázaton. Már az is zavaró volt, hogy törölni kellett több csapat eredményét, mert a fővárosiak négy mérkőzést lejátszottak, s csak azután léptek vissza. Akik veszített örültek, akik nagy arányban nyertek bosszankodtak. Menetközben pedig mindig egy-egy csapat szabadnapos volt. Ezek előrebocsátása mellett kijelenthetjük, a tarjáni sakkozók a hagyományoktól eltérően jól kezdték az évet, s ezúttal a tavaszi szereplés lényegesen jobb volt, mint az őszi.
Kicsit nehezen lendült bele a gárda. A későbbi kieső Szentes otthonában győzte le a nyitányon a SKSE-t (7,5-6,5), majd a három mesterrel felálló DVTK ellen is ugyanez volt az eredmény. Némi meglepetést jelentett, hogy az Izzó is nyerni tudott Tarjánban, mégpedig nem is akármilyen 9,5-4,5 arányban. A javítás, a Ganz-MÁVAG elleni 10,5-3,5-ös győzelem a legjobbkor jött, mert helyrebillentette a játékosok lelki egyensúlyát, meghozta a harci kedvét. Az ötödik fordulóban a SKSE kétvállra fektette azt a Statisztikát, amely egyetlen vereséget szenvedett csupán a 12 forduló alatt. Az eredmény: 7,5-6,5! Nagyon szoros és könnyen fordított eredmény is lehetett volna Debrecenben (vereség 8-6-ra), majd újabb értékes skalp következett a Bp. Postás legyőzése 8,5-5,5 arányban. A Vasútépítők elleni 8-6-os zárás azt jelentette, hogy a SKSE a nyolc fordulóban szerzett 58 pontjával, több mint 7 pontos mérkőzésenkénti átlagteljesítménnyel várhatta az őszi rajtot.
Ám a folytatás nem azt hozta, amire a csapat számított. Egy rendkívül balszerencsés mérkőzésen, Szolnokon nem várt 9,5-4,5 arányú vereséget szenvedett a csapat és bár mindenki „beszállt”, a következő fordulóban a Szeged ellen csak döntetlenre tellett. Mennyivel más volt az értéke a miskolci MEDICOR elleni 7-7-nek. Mint később kiderült, még az érzékeny pontvesztés sem ütötte el a borsodiakat az OB I-től. Miskolcon a Spartacus ellen már kiengedett a gárda, a mostoha időjárás miatt ketten el sem utaztak, s az eredmény 10-4. Az őszi négy találkozóján 22,5 pontot gyűjtött a csapat, s ez mérkőzésenként 5,6 pontos átlagot jelent. Végeredményben 3,5 ponttal elmaradva a 7 pontos átlagteljesítménytől a 8. helyre volt elég a 80,5 pontos összteljesítmény.
Mit mutat az egyéni eredmények mérlege? Ugyanazt, mint a csapatszereplés, jó és gyenge teljesítmények váltják egymást. Az együttesben 20 játékos kapott helyet. Sulyok, Gál, Tóth L., Szokács és Ponyi valamennyi találkozón játszott. A játékosok közül heten értek el 50 százalékon felüli teljesítményt. Kánya Zoltán és Ponyi Attila vezeti a mezőnyt 7,5-7,5 ponttal, majd nem kis meglepetésre az örökifjú Balázs József, a nógrádi sakkélet doyenje következik 6,5 ponttal. Csak dicsérni lehet a másik „veterán” Váradi Oszkár 5,5 pontját. Szokács László és Czakó Béla 6-6 ponttal folytatja a sort, majd két kitűnő teljesítménynél kell jólesően elidőzni. Szarvas Sándor 8 játszmából 5,5 pontot szerzett, míg a csapat újonca, Hoffmann Pál 9-ből 5-öt. Előbbi nagy hasznára lenne a csapatnak, ha minden találkozón játszana, Hoffmann pedig egyik nagy ígérete a megye sakksportjának. A többiek ebben az esztendőben mérsékeltebb, halványabb teljesítményt nyújtottak, de hát ilyen a sakk! Minden kommentár helyett beszéljenek a számok. (Az erősorrend szerinti névsor után a játszmák és a szerzett pontok állnak)
1. Sulyok Sándor 12/4,5, 2. Gál Gábor 12/4, 3. Tóth László 12/4, 4. Szokács László 12/6, 5. Klepej József 11/4,5, 6. Kánya Zoltán 11/7,5, 7. Ponyi Attila 12/7,5, 8. Frink Ferenc 2/0, 9. Szabó Ervin 3/0,5, 10. Váradi Oszkár 9/5,5, 11. Tóth Pál 10/3, 12. Palla György 9/4, 13. Balázs József 11/6,5, 14. Simkó Jenő 2/1, 15. Czakó Béla 11/6, 16. Gordos Sándor 2/2, 17. Balla Ferenc 2/1, 18. Szarvas Sándor 8/5,5, 19. Klenóczky Sándor 9/2,5, 20. Hoffmann Pál 9/5.
Az együttesnek nem voltak, pár évre visszamenően nincsenek kiesési gondjai. Ez a teljesítmény mindig jó a középmezőny valamelyik helyéhez és ahhoz is, hogy jövőre, most már 18. éve, újra az OB II-ben játsszon a csapat. Hogyan lehetne előbbre lépni? Összetett kérdés, mégis egy mondattal válaszolni lehet. Ha jobban odafigyelünk erre a sportágra, amely ma éppen a világbajnoki páros-mérkőzések és a magyar sakkozók jó szereplése miatt évről évre több érdeklődőt von s egyre népszerűbb.