Három tarjáni SZIT-es ifjú az országos vidéki ifjúsági válogatottban.

Az elmúlt héten, Budapesten lejátszott Magyarország – Csehszlovákia nemzetek közötti labdarúgó mérkőzés előtt mérték össze tudásukat és erejüket a vidéki és budapesti ifjúsági válogatottak. Salgótarjánból három ifjú labdarúgó került az országos vidéki ifjúsági válogatottba, akik kitűnő játékukkal magukra vonták a közönség figyelmét. Szojka Ferenc a Salgótarjáni Vasas NB II-es csapatának 19 éves balfedezete. Szőke, magas fiú, s gyár géplakatos tanulója, aki a labdarúgásnál csak a szüleit szereti jobban. A csapat legsportszerűbb és legszerényebb tagja és a munkahelyén is példamutatóan megállja a helyét. Az üzemben ugyanolyan szorgalmas, mint a sportpályán. A munkaversenyek kezdetén hármas csoportban dolgozott és állandóan délutáni és éjszakai műszakba volt beosztva. Edzésre csak akkor mehetett, ha éjszakás volt, mert nem lehetett műszakot mulasztani. Bizony sok vasárnap előfordult, hogy átdolgozott szombat éjjel után vasárnap reggel csak az izzadtságot mosta le magáról és szaladt az autóhoz, a várakozó sporttársaihoz, hogy velük utazzon bajnoki mérkőzést játszani. Mégis csapatának legjobb játékosa volt és most is az. Eddig öt ízben volt Északi ifi, és két ízben pedig országos vidéki ifjúsági válogatott. Balázs József a másik fiú, aki alig két éve rúgja a labdát. Az ifjúsági csapatból kitűnő játéka jutalmául egyenesen az első csapatba került. Jóska 20 éves, a gyár géplakatos ifjú segédje, aki együtt dolgozik Szojkával és mint a sportpályán, úgy a munkahelyen is egymást segítve, vállvetve veszik ki részüket a szocializmus építéséből. Mind a ketten az acélgyári SZIT-nek tagjai. Mint mondja, kétszer volt Északi ifi és kétszer pedig országos vidéki ifjúsági válogatott. Példaképe a nagyszerű ÉDOSZ hátvéd, Rudas (hiszen Balázs is hátvéd). Szeretne olyan gyorsasággal és olyan rúgótechnikával rendelkezni, mint nagyszerű sporttársa. Ez csak tőle függ.