A fekete mezt választotta.

- Az első perctől a hármas mezben játszottam - mondja futball-pályafutásáról Gáspár Sándor, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek igazgatási osztályának előadója. - Ahogy növekedtem, úgy jutottam a SBTC-ben közelebb a nagycsapathoz az ifiből a tartalékon át. A legnehezebb időkben kerültem az akkor NB I/B-s csapatba. Mindig középhátvéd voltam. A Nyíregyháza, a Budafok, a Ganz-MÁVAG ellen jól is ment a játék. Grosics Gyulának eszébe sem jutott kihagyni, mikor elkövetkezett az emlékezetes BVSC elleni tévéközvetítés.
Pedig akkor sokszorosan izgatottabb volt a fiatal játékos. Kérte is mellőzését, mert édesanyja súlyos betegen feküdt. Nem hagyták ki, mégsem a csapatból. - Ilyen lelkiállapotban elkövettem azt a hibát, hogy a labdát hazaadtam. Cserháti bizonytalanul jött ki, a BVSC-csatár a labdát köztünk a hálóba küldte. Ország-világ előtt „leégtem” - emlékezik vissza. Kikapott a csapat! Salgó Gyuri került a helyére, ő pedig átigazolt Nagybátonyba. - Legszebb éveimet töltöttem Nagybátonyban. Megnyertük a NB II-es bajnokságot és a NB I/B első évében a 4. helyen végeztünk. Felejthetetlen kollektívánk volt. Bulyovszki, Romhányi, Kovács Z., Horváth Sanyi, Baranyai, Nagy Attila, Kovács Feri, Szarvas Laci, Kozik, Regős és a többiek…
Letöltötte katonai szolgálatát. A Gyöngyösi Zalka HSE csapatában játszott. Kupcsulikkal, Pozsárral képviselték Nógrád megyét. A NB III-as bajnokság a Papp József SE ellen Miskolcon csúszott ki a kezükből. 11-essel. - Sokfelé hívtak akkor. Tapolcára a Bauxithoz, Miskolcra, de megkeresett Tóth István is, a SKSE edzője és idejöttem vissza, Tarjánba. Az első évben a 4. helyen végeztünk, aztán mindig az első hat-hét között volt a csapat.
Közben megnősült, Simonyi Sándornak, a SBTC villámgyors egykori hátvédjének a lánya, Erzsébet a felesége. Lakást kaptak a gyár mögött. Már ötéves a kislányuk. Most várják az újabb testvérkét. - 1974-ben értek a kudarcok. Az elnökség először kihagyott egy NDK-ba utazó csapatból, aztán közölték, hogy fiatalítanak. Mondták, hogy edzhetek a csapattal, de … Nagyon fájt a búcsú, hiszen még alig múltam 28. Sokáig akartam játszani. Gondoltam az edzősködésre is, de mégis a fekete mezt választottam és 1974. áprilisában vizsgáztam, sikerrel. Mindjárt a megyei „keretbe” osztott be a JT - emlékezik.
Jól ismerik a megyében Gáspár Sándort, a labdarúgót, de mint játékvezetőt is. Amerre jár, tisztelik a nézők, játékosok. - A B-osztályú meccsek után „rázós” megyeit kaptam - emlékezik. - Ilyen volt az egyik karancsberényi mérkőzés, ahol korábban meg akarták verni a bírót. Ellenőrt is kaptam, s szinte hang nélkül levezettem a következő mérkőzést. Így volt tavaly a Kazár - Bgy. Volán meccsen is. Eddig még nem volt bajom a nézőkkel.
A játékvezetők az elmúlt héten már megkezdték a fizikai felkészülést az idényre. - Walkampf Lajos vezeti edzéseinket. Ő is jól ismer, hiszen edzőm volt. Mindig az élre állít, mert tudja, erős iramot diktálok a futáshoz.
Gáspár Sándor korán felöltötte a fekete egyenruhát, de új célokkal tette, ha kényszerűségből is. Az országos játékvezetők közé igyekszik. Szeretné elérni az NB I-es szintet. A volt középhátvéd bízik a sikeres folytatásban. Kollégái segítségével elérheti célját. 1976-ban megkezdi tanulmányait a szakközépiskolában. A II. osztályban „rajtolhat”, hiszen autószerelő szakmun-kásbizonyítványt szerzett még SBTC ifista korában. Mire végez, tapasztalt játékvezető lehet!