Atlétareménységeink.

Neve: Kirner László. Születési helye, ideje: Salgótarján, 1961. július 20. Magassága: 166 cm. Súlya: 55 kg. Egyesülete: SKSE Sportiskola. Edzője: Angyal János.
Egymás után peregtek a számok. A tarjáni fiúk 80 gáton és súlyban „hozták” a tervezett időt és a métereket. Még két szám volt hátra. Távolban Kirner László következett. Jó roham, pontos lécfogás és a mérőszalag 571 centimétert mutatott. Egyéni csúcs! Az eredmény fellelkesítette a csapattársakat. Az utolsó számban (300-on) mindent beleadtak, de még így sem dőlt el minden. A többi csapat négypróbázói is ragyogóan küzdöttek. A számolást óriási izgalom előzte meg. Izgultak a fiúk, mígnem Szepesi Antal edző közeledett a kis csoporthoz. „Gyerekek, megnyertük!” – kiáltotta, s elképzelhető, milyen nagy volt az öröm a tarjáni sportiskolások táborában. Már hirdették is az eredményt a Népstadionban. A serdülő, 1961-ben született fiúk négypróba versenyében országos bajnok a SKSE SI (Balog Tamás, Tóth Károly, Kirner László).
A fiatal Kirner László vallomása. „Nagyon féltünk a pécsi fiúktól, mert az országos vidéki bajnokságon megelőztek. Esélyesként emlegették az Újpesti Dózsát. Arra nem is gondoltunk, hogy a Zala megyei négypróbázókkal vívjuk a nagy versenyt. Végül is nyolc ponton múlott, hogy mi kaptuk az aranyérmet. Erre a versenyre emlékszem a legszívesebben. Magamról annyit, a Malinovszkij úti Általános Iskolában végeztem, most elsős tanulója vagyok a Madách Szakközépiskolának. Építési szakra járok.
Az atlétikával elég korán találkoztam. Czimmer János testnevelő tanár hozott ki a SKSE pályára, az első edzőm Girtl László volt. Két éve kerültünk Angyal Jánoshoz, aki - miután az alapokat már megismertük -, kemény munkára fogott. Elég, ha megemlítem, hogy kezdetben lehettünk harmincan, ma pedig már csak azok járnak ki, akik vállalták, hogy szívósan, a terveknek megfelelően edzenek. Bevallom, én is megfutamodtam egyszer. Abba akartam hagyni, aztán visszamentem, s most már semmi pénzért nem fordítanék hátat az atlétikának. Kedvenc számom a távolugrás, szeretném a bűvös 6 métert elérni! Ezüstjelvényes vagyok, s a jelvényt aranyra lenne jó átváltani. Ezek a terveim, s még valami: igen nehéz - legalábbis nekem -, a tanulást és a sportot összehangolni. Arra törekszem, hogy javítsak az iskolában is. Balog Tomival, Tóth Karcsival nemcsak a pályán vagyunk jó barátok, hanem az edzések után is sokat vagyunk együtt. Baloggal együtt jártam általános iskolába. Megértjük egymást, együtt dolgozunk.”