Nyolc éve az élvonalban.

Salgótarjánban, az egyéni sportágakban Botos András és néhány síelő mellett Oláh Krisztina tőrvívó dicsekedhet azzal, hogy első osztályú versenyző. Ez a minősítés már nem mai keletű. - Tizenhat éves koromban kezdtem vívni, és négy év múlva szereztem meg először az első osztályú minősítést. Egyedül abban az évben nem sikerült, amikor érettségiztem, helyesebben akkor kellett megelégednem szerényebb eredménnyel, fél évig - mutatkozott be Oláh Krisztina.
Az idei év nem a legkedvezőbb előjelekkel indult. Januárban eltört a lába, az aktív munka csak májusban kezdődhetett. Ő maga csodálkozott a legjobban, amikor Ózdon, az első versenyén nyerni tudott. Később Szombathelyen középdöntős lett, majd legutóbb itthon Salgótarjánban, a Honvédos Tátraival szemben az első helyet eldöntő újravívásban maradt alul. A csapatbajnoki küzdelmek már több sikert hoztak. A csapat legeredményesebb tőrözőjének adva van a lehetőség, hogy a találkozó állásától függetlenül minden csörtéjét levívja. Krisztina így 26 alkalommal lépett pástra, és csak egyszer vesztett! Szóba került a jövő is. - Egy-két éve foglalkoztat a visszavonulás gondolata. Az utóbbi időben ugyanis meglehetősen sérülékeny vagyok. Minden évben megfogadom, hogy ez az utolsó, aztán mégis maradok. Azt hiszem, az egyéni versenyek már nem sokáig mennek, de amíg szükség van rám, a csapatban elindulok.
Beszélgetés közben fejtegeti, hogy mit tenne, ha ő lenne az edző. Annyi beleélés, megfontoltság van a szavaiban, mint aki feltette az életét, hogy ezt a sportágat nemcsak űzni, hanem oktatni is akarja. – Jelenleg is foglalkozom a fiatalokkal, és ha egyszer abbahagyom az aktív versenyzést, akkor is megmaradok a vívás mellett.
Jelenleg a TF-n utolsó éves az edzőképzőn, a következő pedig a négyéves szakedzői. A magánéletre így már érthetően kevés idő jut. Egy-egy jó könyv, film, néha-néha színház, szűk baráti kör. A válogatottság már csak álom marad. - Nagyon nehéz vidékről bejutni, és a keretedzésekre való feljárás is nehézségekbe ütközik - mondja.
Oláh Krisztina megmaradt salgótarjáninak. Ugyan volt időszak, amikor hívták a fővárosba, de a körülmények úgy alakultak, hogy maradt. Kriszta az egyesület legeredményesebb tőrözője és reméljük, hogy még sokáig láthatjuk a páston. Egyelőre vív, tanul. A kohászati üzemek műszaki munkatársa.