Mérlegen a SKSE – Nem érték el a kitűzött célt.

A SKSE NB III-as labdarúgócsapatánál a közelmúltban értékelték az 1974-75 éves bajnoki évadot. A szakosztályvezetés célkitűzése volt: az első tíz közé kerülni, és legalább a 8. helyezést megszerezni. Az ősszel, rosszabb gólkülönbséggel a 9. helyen végzett a csapat, 20 ponttal. Tavasszal azonban nem ment ilyen jól. Ugyanis kiütközött a megfiatalított csapat rutinhiánya. Emellett főleg idegenben puhán játszottak, nem mertek ütközni a könnyűsúlyú labdarúgókkal. Így csupán a 11. helyezésre futotta erejükből. A csapat tavaszi gyengébb szereplésére rányomta bélyegét, hogy a téli felkészülés nem sikerült. Ezután jött a kapkodás, idegesség. Így nem csupán játékban, hanem a pontszerzésben - 17 - visszaesett az együttes. A téli alapozáson részt vevő húszas keret nem hogy szűkült, hanem a tavaszi 19 mérkőzésen 27 labdarúgó jutott szóhoz a csapatban.
Az összegzésnél megállapítást nyert, hogy ősszel az együttes a középpályán és elől, a támadósorban nyújtott jobb játékot. Így 20 pontot gyűjtöttek össze, az őszi idényben hazai pályán veretlenek voltak. Mivel azonban a téli felkészülés sok kívánnivalót hagyott maga után, pálya és teremgondok, stb., a tavasszal az együttes nem tudta megismételni őszi teljesítményét. A követelményrendszernek 85 százalékban tettek eleget. Számos mérkőzésen, mint többek között a Tuzsér, Kisvárda, Kazincbarcika, Gyöngyös ellenében lélek nélküli, nemtörődöm játékot nyújtottak a labdarúgók. De kiütköztek a hiányosságok a Jászberény, Hajdúböszörmény, Sátoraljaújhely ellenében is. Különösen a védelem játszott gyengén. A csatársor viszont az abszolút gólhelyzetek egész sorát hagyta ki.
Kicsendült az is az összegzéskor, hogy voltak olyan találkozók, amelyekre az együttes úgy utazott el, mintha „szüreti mulatságba” készülne. A követelményrendszerben előírtaknak sem tett minden játékos eleget. Akadt olyan labdarúgó, aki elbújt, vagy éppen leült, ezzel kivonta magát az együttes munkájából. Persze ez aztán megmutatkozott a teljesítményeken. Így következhetett be, hogy a SKSE sorrendben 5 vereséget is elszenvedett. Május volt a fekete hónapjuk. Az együttes valamelyest az utolsó 5 fordulóban javult csupán. Ekkorra viszont a kieső zónába került a kék-fehér gárda. Az őszi jobb szereplésben nagy része volt Antalnak, Bábelnek, Szőkének, Lisztóczkinak és Feketének. Tavasszal viszont már csak Antal és Fekete játéka érdemel dicséretet. A csapat kollektív játéka az utolsó 19 fordulóban lényegesen lelassult. A SKSE 65 góllal terhelte meg az ellenfelek hálóját, ebből Bábel 20, Antal 10, Fekete 9, Lisztóczki 8, Szolnoki pedig 7 góllal iratkozott fel a listára. A 38 mérkőzésen minden alkalommal ott találtuk Szőkét és Antalt. Bábel 36, Nagy 35, Szolnoki és Fekete 34-34, Kasza 32, Lisztóczki pedig 29 alkalommal lépett pályára a bajnokság során.
Az évzáró szakosztály értekezleten Walkampf Lajos, aki a SKSE-nél 2 éven át, edzői tisztet töltött be hangoztatta, vonjuk le a tanulságokat. Kérte a megfiatalított csapatot, hogy nagyobb figyelemmel és fegyelemmel vegyenek részt az összjátékban. Ehhez viszont szeretni kell egymást, és az egyesületet. A soron következő idényben, amikor még erősebb lesz a NB III északkeleti csoportja, sokkal jobb játékkal kell kirukkolni. Az éves számvetés alkalmával a SKSE búcsút vett Walkampf edzőtől, aki 2 év alatt kicserélte az együttest, és most egy fiatal gárda áll rendelkezésre. A jó pedagógiai érzékkel rendelkező mesternek ajándékkal köszönték meg fáradozását. Az edzőn kívül Vári Istvánnak, Szeberényi Tibornak, Tajti Jánosnak, Kapás Józsefnek és Antal Lajosnak köszönték meg, hosszú éveken át nyújtott játékukat, a klub iránt tanúsított hűségüket.