Idegtépő küzdelem után a 8. helyen.

Akik az elmúlt két évben figyelemmel kísérték a SKSE NB II-es férfikosarasainak szereplését, bizony volt alkalmuk az izgalomra. Természetesen ezt az alkalmat a kék-fehér együttes szolgáltatta 1974-ben is, hiszen az utolsó mérkőzésen dőlt el a nagy kérdés: a kiesés sorsa, melytől megmenekültek. Ilyen előzmények után a napokban szemtől szembe értékelték az elmúlt év tapasztalatait, vegyes benyomásait. A szakosztály vezetősége nevében Szűcs Mihály taglalta őszinte hangvétellel a lezárult bajnokság tanulságait. Bevezetőjében megjegyezte, az elmúlt évi bajnokság kezdetekor olyan célt határoztak meg, hogy a csapat érje el a 7-10. helyezést. Ez természetesen az 1973-as teljesítmény alapján reálisnak tűnt. A szakosztály értekezleten megállapították, sajnos a kosárlabda csapat tagjai gyakran könnyelműsködtek a mérkőzéseken. Szó szoros értelemben egyesek játszadoztak csupán a bajnoki találkozókon. E fórumon fel is hívták a figyelmüket, tudomásul kell venni, hogy a versenysport az, küzdelemmel jár, amely teljes játékosokat kíván. Főleg a kosárlabda, amelyhez a fizikai felkészültség mellett a rugalmasság, a gömbérzék, csapatjáték, valamint jó idegállapot szükséges.
A kritikus számvetésen kiemelték, hogy a jó rajt után sorozatban vereséget szenvedett a tavaszi idényben a SKSE, amely a könnyelműség miatt következett be. Részletesen elemezték ezután a találkozókat. A tavaszi négy győzelem nagyon gyengének bizonyult. Így az őszi, irányított sorsolás még hátrányosabb helyzetet teremtett. Nyilván az a körülmény csak fokozta a csapat ideges hangulatát. Ebben a nehéz helyzetben bizony olyan csapatoktól is vereséget szenvedtek a kohász kosarasok, amelyekkel lényegében azonos játékerőt képviselnek. Tanulságként szóltak arról is, hogy a jövőben javítani kell a csapat védelmi játékát. Ugyanis az együttes két mérkőzésen száz ponton felüli vereséget szenvedett. Az Eger, valamint a SZEOL csapatától a két-két mérkőzésen 210, illetve 217 pontot kapott a SKSE. Az együttes átlagos teljesítménye 75 pont volt. A 26 bajnoki mérkőzésen 22 játékost vonultatott fel a szakosztály. Ezzel kapcsolatban hosszabb elemzést is adtak. A csapat tagjai közül, két játékos ért el 100 ponton felüli összteljesítményt. Juhász Béla volt az együttes legeredményesebb dobója, annak ellenére, hogy teljesítménye 100 ponttal kevesebb volt az 1973. évinél.
Elismeréssel szóltak Palla László játékáról, aki mind a 26 mérkőzésen pályára lépett és nagy lelkesedéssel játszott. Dicséretben részesítették továbbá Pintér Györgyöt, aki hasznos játékával járult hozzá az együttes 8. helyezéséhez. Hangoztatták továbbá, hogy Tóth Péter 12 mérkőzésen szerepelt és jó átlagot ért el. Ő az eddiginél is többre képes. Ugyanez vonatkozik Svantnerra és Oszvaldra egyaránt. A továbbiakban dicsérettel illették még Szert, Boronyai és Mosonújvári játékát is. Az utóbbiaknál a rutin volt az, ami kedvezően hozzájárult az együttes szerepléséhez.
A SKSE kosarasai az elmúlt évben is hadilábon álltak a személyi dobások értékesítésével. Ebben előbbre kell lépniük. Viszont pozitív vonás volt, hogy egyetlen játékost sem állítottak ki a 26 találkozó során. Ennek ellenére a játék és a taktikai fegyelem még sok kívánnivalót hagy maga után. Az őszi idényben a tavaszi négy győzelemhez még sikerült hatot szerezniük. Sorsdöntő volt a Nyíregyházán elért győzelem, a Kőbányai Sörgyár kétvállra fektetése a fővárosban. Végül 10 győzelemmel a 8. helyezést érték el. Annyi bizonyos, hogy a két izgalmas bajnoki év után egy jobbat várunk a SKSE kosarasaitól. Bátran kell fiatalítani, amely a jövőben minden bizonnyal gyümölcsözik.