Többre képes a csikócsapat.

Másfél évvel ezelőtt, amikor a SKSE labdarúgó szakosztályának jelenlegi vezetősége átvette az irányítást, akkor kettős feladatot tűzött ki célul. Fiatalítani az együttest, mivel közel 30 volt az átlagéletkor, továbbá ezt a fiatalítást úgy végrehajtani, hogy a kék-fehéreknek ne legyenek kiesési gondjai. Az új szakosztály vezetőség, melynek élén Széki Miklós áll, fáradozása nem múlik el nyomtalanul. Az 1973 második felében eszközölt átigazolás sikerrel zárult. Ezt az is tanúsítja, hogy az átszervezett csapat ma már két labdarúgó kivételével fiatalokból áll. A SKSE labdarúgó csapatának életkora pedig még a 21 évet sem éri el. Az átigazoltak közül csupán két labdarúgó nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az együttes pedig a várakozásnak megfelelően szerepelt. Az 1974-75-ös bajnokság indulásakor azt a célt tűzték a csapat elé, hogy az idény végén az első nyolc csapat között végezzenek.
Most félidőben arról számolhatunk be, hogy a labdarúgók lényegében teljesítették ezt a követelményt. Az igaz, hogy a 9. helyen állnak, mentségükre szolgál viszont, csak gólkülönbséggel. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a NB III Északkeleti csoportjában egy csapat sem lőtt több gólt, mint a SKSE. A kék-fehérek 39-szer találtak az ellenfelek hálójába. Az együttes főleg hazai pályán szerepelt dicséretesen. Hét győzelem és két döntetlen a hazai mérleg. Ami a kapott gólokat és az idegenbeli szereplést jelenti, itt bizony még sok a kívánni való. Ennek a fiatal csapatnak nagy hibája, hogy kevés rutinnal rendelkezik és szó szoros értelmében, játszanak a fiúk. Ez viszont még kevés ahhoz, hogy idegenben javuljon a mérlegük. Elsősorban a védelem játékán, a csapat keménységén kell javítani. Az is bizonyos, hogy az együttes eddig még egyetlen egy alkalommal sem játszotta ki azt, amit tud. Éppen az eddig elmondottakból is kiderül, hogy a SKSE-nél még nem alakult ki a végleges együttes. Időközben formaingadozás, sérülés zavarta az edző munkáját. Emellett igen sok az alacsony játékos a SKSE-ben, így a jövőben magasabb labdarúgó beállítása is szükséges lesz.
Ami a csapatrészek játékát illeti, a látottak alapján a középpályás sor nyújtotta a legjobb teljesítményt. Szőke, Lisztóczki, Szolnoki trió bizonyult a legerősebb csapatrésznek. A védelem játéka az utóbbi mérkőzéseken már javuló formát mutatott. Gulyka kellemes csalódást okozott. Nagy G. beállósként, új szerepkörben kemény, rugalmas játékosnak bizonyult, megszűrte a támadásokat. A csatársor játéka rapszodikus volt. Láttuk őket nagyon jól játszani, de láthattuk a sikertelenséget is, mint például a Leninváros, DMTE, Hajdú Vasas, Záhony, stb. ellenében. A legeredményesebb csatár Bábel volt, aki 13 góllal terhelte meg az ellenfelek hálóját.
Az eddigi fejtegetés azt bizonyítja, hogy a csapat magja adott. Egy-két új játékos beépítése még kívánatos. Külön szót érdemel az együttes szelleme. A játékosok egymáshoz való viszonya jó. A munkában is példásan helytállnak a labdarúgók. És ami különösen fontos, mindannyian sportszerűen élnek. Dicséretükre legyen mondva, minden mérkőzésen becsületesen hajtottak, még akkor is, ha a góllövés nem sikerült. Abban, hogy a SKSE labdarúgó együttese másfél év alatt kicserélődött, megfiatalodott és megfelelően szerepelt a NB III-ban, nagy része van Walkampf Lajosnak, az együttes edzőjének. A jó pedagógiai érzékkel rendelkező edző, korát meghazudtoló módon, nagy lelkesedéssel irányítja a csapat munkáját. Az eredményes szerepléshez a kohászati üzemek mozgalmi és gazdasági vezetői jelentős támogatást nyújtottak a labdarúgó szakosztálynak. Nincsenek anyagi gondok és ez biztató az együttes jövője szempontjából.