Arcközelben – Balfedezet a SKSE-ből.

Előfordult már, hogy az ifjú labdarúgó elbízta magát, „sztári allűröket” vett fel, és a kitüntető sorok károsan befolyásolták további sportkarrierjét. De volt már példa arra is, hogy ez a „dicsőség” jótékonyan éreztette hatását, további önbizalmat kapott a játékos, fejlődése nagyobb ütemű lett. Erre gondoltunk, amikor Szőke Istvánt, a SKSE tehetséges játékosát megkerestük. Amikor mondom, hogy róla szeretnék írni, bizonytalanul rám néz. Mintha azt mondaná: nem túl korai ez? Nem igyekszem meggyőzni. Hallgatom érvelését. Időnként apró szüneteket tart, gondolkodik. Nem bízna önmagában? - ötlik fel a kérdés bennem. Nem. Inkább tudja, érzi, mindez felelősséggel jár. Az adott szó kötelez. Vállalja. Homlokán ráncba futnak a redők. Emlékezik. - Azt mondhatnám, már ötéves korom óta futballozok. Bár közben mindenféle sportággal megpróbálkoztam, de legjobban a focit szeretem.
Nem nehéz visszapergetni az elmúlt, számára oly fontos pillanatokat. Vagy mégis? Egy 19 esztendős fiatal életében minden apró, egyszerű eseménynek külön története van. A kisgyermekkortól, az iskolás évek élményei, a nagy futballcsaták, a gólok, mint megannyi színes mozaik. Apc csapata NB III-as volt, amikor egy tizenhét éves fiú is bemutatkozhatott, a „nagyok” között. Ügyes, sokmozgásos játékával kiérdemelte a szakvezetők, nézők elismerését. Az Apci Vasas akkor a kiesés elkerüléséért, A Salgótarjáni Kohász a bajnoki címért küzdött. Az egymás elleni mérkőzés 1:1-re végződött. Az „új” fiú jól játszott. Nemegyszer feladta a leckét az ellenfél védőinek. Felfigyeltek rá.
- Az 1973-74-es szezont már a SKSE színeiben kezdtem. Úgy éreztem, csak így lesz biztosított a fejlődésem. Kezdetben nehéz volt belerázódni, mert itt jóval keményebben kellett edzeni. Walkampf Lajos bácsi, az edzőm, az idény első mérkőzésén Gyöngyös ellen már betett a csapatba. A bemutatkozás nem valami jól sikerült, 3:0-ra kikaptunk, de igyekeztem meghálálni a bizalmat. A taktikai éretlenségemet megpróbáltam hajtással pótolni.
Szőke István már jól beilleszkedett a SKSE csapatába. A kohászati üzemeknél szerszámkészítőként dolgozik. Most kezdte el a gépipari szakközépiskola első évét levelező tagozaton. Gondol a jövőjére. Továbbra sem szakított más sportágakkal. Szeret síelni, motorozik, horgászik. Jóformán minden évszak sportjának hódol. A bajnoki szünet alatt így kevesebb erőt veszít az ember, ez az elve. Bevallja, most nem megy úgy a játék, ahogyan szeretné. Keresi, kutatja az okát.
- Nem vagyok kész játékos. Sokat kell még tanulnom, edzenem, hogy kész futballistának nevezhessem magam. Erényem? Ezt az edzőmnek kell látnia, hogy mire lehet építeni nálam. Hibáim? Fejjátékban, gyorsaságban, a helyzetek kihasználásában javulnom kell. Nyilvánvaló, hiszen a középpályásokon a mai futballban nagyon sok múlik. Terveim? Van, igen. Szeretnék előbbre lépni, de együtt a csapattal, közösen.
Fiatal labdarúgó Szőke István. Lényegre törően beszél. Udvariaskodó egyszerűség, hangzatos szavak nélkül, úgy, amilyen ő a valóságban. Természetéből fakadóan, határozottan, ahogy ez egy mai fiatalhoz illik. Bízunk benne.