Három lány, három aranyjelvény.

Gépek, sisakok, pengék. Kamaszzsivaj. Vezényszavak. A teremben tizenévesek. Lányok, fiúk, a SKSE sportiskolás vívói. A főhadiszállás hetente ötször a Mártírok úti iskola tornatermében van. Nemcsak ide járnak, fogadják őket a szakmunkásképző intézet tornatermében is.
- Hányan vívnak Salgótarjánban? - Nem pontos a kérdés. Mondjuk úgy: legalább százan foglalkoznak vívással. - Mit jelent ez pontosabban? - Azt, hogy harmincöt minősített versenyzőnk van és mellettük, több mint hatvanan tanulják a vívást - mondja Tarjáni Károly, a SKSE vívóinak szakosztályvezetője. Edzés van! Sportiskolások pengéje villog. Vertich Tamás oktatja őket.
- Négy I. osztályú versenyzőnk van. Oláh Krisztina, Buchinger György, Nagy Béla és Vertich Tamás. Közülük hárman edzők is. A II. osztályú versenyzők száma tíz, beleértve a három aranyjelvényes leánytőrözőnket - folytatja a felsorolást a szakosztályvezető. - Ezek szerint, legalábbis a létszámot figyelve a toborzókra, a jelentkezőkre gondolunk, divatos sportág a vívás. - Egyáltalán nem! Sőt… A Gagarin iskolában például kilencven jelentkező közül választottuk ki azokat, akiket alkalmasnak találtunk. Egy hónap múlva legalább 25 százalékkal csökkent a létszám. Mást mondok: ha marad húsz gyerek a jelenlegi, több mint hatvanötből, akkor én repülni fogok örömömben - mondja a beszélgetésbe bekapcsolódó Vertich Tamás. - Beszélhetünk ebben a sportágban is kritikus időről? - Az alapvető, kibírja-e a jelölt az első hónapot. Mert ekkor próbáljuk megszerettetni a vívást. Az alapelemeket gyakorolni kell. Ehhez fegyelem, szorgalom, kitartás szükséges. A vívás nem játékos sport! Ide már akaraterővel kell jönni - folytatja Vertich edző, majd újra tanítványai közé siet.
Három lányt figyelünk. Három tizenévest. Őket, akik a CSB-re készülnek és legutóbb Ózdon elindultak egy II. osztályú minősítő tőrversenyen. Úgy is mondhatnánk, mind a három lánynak ez volt a „mély víz”. Az eredmény minden várakozást felülmúlt, mert Szaniszló Gabi, Torják Ági és Bártfai Kati döntőbe verekedte magát, s ezzel teljesítették az aranyjelvényes szintet. Három év kemény munkájának eredménye. És ketten még csak tizennégy évesek! Bártfai sem „öreg”, 15 éves, elsős gimnazista. Először vívtak villanytőrrel. Talán ők lepődtek meg a legjobban, hogy minden úgy ment, mint a karikacsapás. Még valami meglepte őket: ki is lehet kapni. Igaz, ez már nagy mezőny volt.
A három sportiskolás, most már aranyjelvényes vívólány közül ketten itt vannak. Szaniszló Gabi hazasietett, elfoglaltságára hivatkozott. Róla annyit, Buchinger György tanítványa, a Malinovszkij úti általános iskola nyolcadik osztályos tanulója, és nem csak a páston, a tanulásban is kiváló. A szakosztályban az idén ő kapta a „Jó tanuló, jó sportoló” címért járó serleget.
Torják Ági ugyancsak nyolcadikos, a Csizmadia úti iskolába jár. - Nehéz volt Ózdon? Nagyon. Főleg a középdöntőben. - Melyik volt a legnehezebb csörtéd? - A Kun elleni. Ezen dőlt el, ki jut a döntőbe. - Bejutottál. Mennyire verted? - 4:2-re. - Mennyit edzel hetente? - Ötször vagyok itt. Ötször három órát. - Hányas voltál tavaly? - Az átlagom 4,9 volt. - A kedvenc tárgyad a testnevelés? - Nem, a történelem és a számtan - mondja Ági, aki eredetileg tornász volt, egy csapatban Bártfai Katival. Nevet, amikor megkérdezem, hogyan lett vívó. - Úgy volt, hogy Éva leesett a gerendáról, felbomlott a csapat. Lehetett választani, atlétika, vívás vagy semmi. Választottam - mondja és kuncog egyet.
Választott Bártfai Kati is. - Mennyi ideig tartott az ózdi verseny? - Elődöntő, középdöntő, döntő, reggel fél kilenctől fél kettőig egyfolytában. - Mennyi a heti edzésadag? - Kevesebb, mint az Ágié. - Sok az elfoglaltságod? - Van elég dolgom. Szakkörökre járok. Marxista diákkörre is. - Mennyi volt az átlagod nyolcadikban? - Jeles voltam, 4,8. - Versenyterveid? - Nekem most ez a csúcs. Az aranyjelvény. Hát ennek nagyon-nagyon örülök.
Mind a három lány igazából csak egy éve vív, versenyez. Két év kellett előzőleg az alapokhoz, a most megszerzett aranyjelvényhez. Volt erejük, kitartásuk, akaratuk. A vívásban, de a tanulásban is „aranyjelvényesek”. A kettő ugyanis egyre inkább feltételezi egymást.