Füvön, salakon, havon a kilométerek embere…

Mindössze egyetlen szakaszon láthatta az előtte futókat. A huszonöt kilométer további részén emelkedők váltották egymást. Kemény, hegyi terep, meredek turista utak. Összeszorított foggal rótta a kilométereket. Arra gondolt, ha ők kibírják, én is kibírom. A fáradság nem tudta megtörni. Az edzőre gondolt, aki elkísérte a versenyre. A válogatott keret edzőjére, akitől levelet kapott, hogy számítanak rá, hogy tagja a keretnek. Az eredményhirdetéskor boldogan vette át a 3. helyért járó üvegkelyhet. Ha megkérdeznénk, hogy a trófeák, érmek, lámpák, emléktárgyak közül melyik a legkedvesebb, akkor ezt, a nemzetközi tátrai futóversenyért kapott üvegkelyhet említi legszívesebben Vincze István. Lerótta már a délutáni 20 kilométert, és most csapzottan ül, fáradtan néz maga elé, de mégis szívesen válaszol arra a kérdésre, hogyan kezdődött sportpályafutása. - Egy üzemben dolgoztam barátommal, Vadas Istvánnal. Csalogatott. Van időd, legalább hasznosan töltöd. Gyere a sífutók közé. Kimentem a pályára és jelentkeztem Hangonyi Jánosnál.

Így kezdődött 11 évvel ezelőtt Vincze István kapcsolata a sporttal. A következő évben barátja, Vadas bevonult katonának és Budapesten maradt. Vincze Salgótarjánban, a SKSE-nél. Verseny, verseny után, 1962, 3. hely a magyar ifibajnokságon, a vidékbajnokságon a 2. 1963, ismétel a magyar ifin, és helyezést hoz a vidékbajnokságról is. Közben, ki ne emlékezne, kialakul a nagy trió, a MHSZ versenyeken a Benkő – Vincze - Girtl együttes 1961-től a 3. helynél tíz éven át nem adja alább. Sőt, négy országos bajnoki cím fémjelzi a tarjániak kitűnő teljesítményét, akik a „leggürisebb” számban, a II. korcsoport 3000 méteres távján utasítják maguk mögé az ország legjobbjait.

Közben a havon is oda kell figyelni, kis módosítással a trióra. Benkő János, Vincze István és Vígh Árpád hozza a helyezéseket a csapatban, és 1968-ban robban a meglepetés. A biatlon versenyben, 20 km futás, 4x5 lövés, első a SKSE 5,08.34-gyel. Országos bajnoki cím! Vidékbajnokságok, győzelmek, helyezések, jegyzik a tarjániakat. Vincze Istvánt is, az országos ranglistán. Az egyik évet nagyon megjegyezte a sok közül a tarjáni sífutó. – Soha ilyen évet. Futás közben az egyik versenyen buktam. Nem tudtam tovább menni, mert eltörött a lábam. Ficamom is volt, és szalagszakadást szenvedtem. Ez 1964-ben történt. A sportkórházba kerültem, ahol megoperáltak. Nem nagyon bíztattak, már arra gondoltam, abbahagyom…

Nem hagyta abba, győzött a sportszeretet. Újra elkezdte és újra bizonyított. Az idei év kitűnően sikerült. - Életem eddigi legjobb eredményét értem el, mert az országos bajnokságon 15 km-en 7., 30 km-en pedig 5. helyet szereztem - mondja Vincze és a többit, már tudjuk, céloztunk rá. Meghívást kapott a magyar válogatott sífutó keretbe. Scheffer János, a válogatott keret edzője bizalmat szavazott Vinczének.

A Nógrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnál dolgozik a 28 éves lakatos. Itt is, mint előző munkahelyén, szocialista brigádban. A Vízműnél minden lehetőséget megkap az eredményes szerepléshez, segítik és egy kicsit büszkék is rá. A kerettagság kötelez, s ezért áttért a napi két edzésre. Reggel és délután fogynak a kilométerek a hegyekben és a salakon. A szabad időről, ha beszélhetünk erről, hiába faggatnánk. Szabad időben várja a felesége és a kislánya. Társai kiszámolták, havonta 550 kilométert fut. Ennyit kell egy sífutónak a versenyek előtt. Közben erősítő gyakorlatok, speciális képzés, a kerettagságért meg kell dolgozni. Füvön, salakon, havon dolgozik, viszi sikerre a SKSE, a megye színeit Vincze István. Az országos nagymezein 12. volt. Vasárnap „besegít” tízezer méteren a NB I/B-ben a SKSE atlétáknak. Edzőtáborozásra készül. A válogatott keret október 27.-től két hetet tölt a Szabadság-hegyen. Itt dől el, ki utazik majd Szovjetunióba és Ausztriába, havas edzőtáborozásra. Vincze István reménykedik, hogy tagja lesz az utazó keretnek. Mi elmondhatjuk, van esélye, hiszen, bizonyított.