Kertelés nélkül, miért edző, ha már nem edző?

Megpecsételődött a sorsa a Kisterenyei Bányász elleni hazai vereség után a Salgótarjáni Kohász NB II-es labdarúgó csapatának. A nagy múltú kék-fehér együttes elbúcsúzott a NB II Északi csoportjától. A mérkőzés után néhány nappal közölték Szojka Ferenc edzővel, hogy az utolsó három találkozón már Boldvai László másodedző irányítja a foglalkozásokat, de a nyilvánosság előtt továbbra is az ő neve szerepel. „Szabadságolták” az edzőt, sőt a szakosztály képviselői nem átallották azt mondani neki, hogy ő beteg: tüdőgyulladása van, ezért nem tud a gárda rendelkezésére állni.

Ez szemenszedett hazugság! Szojka Ferenc már nagyon régen volt beteg. A Nyíregyháza elleni találkozón ott láttuk a nézőtéren. Egy napot sem hiányzott munkahelyéről, a Nógrádi Szénbányák Vállalat központjából. Családi háza udvarán betonozási munkálatokat is végzett. Mindezek a tények napnál világosabban igazolják, hogy szó sem volt semmiféle betegségről. Szemfényvesztés az effajta álürügyekkel való edzőmenesztés. Szojka Ferencnek ugyanis, aki egy évig volt a csapat edzője, a szerződése 1973. június 30-ig szólt volna.

Papíron azért még ő a szakvezető, de a valóságban már nem. Lényegében felmondtak neki, minden indoklás nélkül. Senki sem közölte vele, hogy elégedetlenek voltak a munkájával, netán miatta esett ki a csapat. Ezt nem is mondhatták, mert szerintünk elsősorban nem rajta múlott a bennmaradás. De hát egy egész csapatot még akkor sem lehet „világgá” kergetni, ha lélektelenül, rosszul játszott, szinte az egész bajnokság folyamán. Más eljárást is választhattak volna az egyesület és a szakosztály vezetői, ha mindenképpen tiszta vizet kívántak önteni a pohárba. Az „új seprő” sem sepert jól, hiszen azután sem történt semmi változás, miután Boldvai László vezette az edzéseket. Ebből is látszik, hogy nem a lényeget keresték, hanem megelégedtek a jelenség konstatálásával.

A szakosztály nagyhangú vezetői még azt sem mondhatják, hogy ártunk az együttesnek a tanulságos ügy publikálásával, hiszen a csapatnak már úgyis mindegy. A kiesés befejezett ténnyé vált. Az egyesület vezetői azonban tanulságképpen tudomásul vehetnék, hogy manapság már nem lehet az embereket félrevezetni, becsapni, átejteni őket holmi álürügyekkel. Aki á-t mond, mondjon b-t is. Merjenek kiállni a nyilvánosság elé, és megindokolni döntésüket. Mert különben saját maguk fölött mondják ki az elmarasztaló ítéletet. Egy csapat kudarcát nem szabad szűk látókörű, meggondolatlan vezetési „eljárással” elintézni!