A Corinthian kupa döntőjében.

Üllői út, 10000 néző! A SSE csapata: Csala – Paskó, Vics – Jancsi, Springer, Müller – Novoszeleczky, Dancsák, Márkus, Rigó, Viroszták.

A vidékiek hosszan adott labdákkal remekül játszanak, hamar kitűnik, hogy nagyszerűen értenek a labdakezeléshez, s a B-közép tribün, annak ellenére, hogy a Postás budapesti csapat és zöld-fehérben játszik, mégis azonnal a kék-fehér salgótarjániakat bíztatja, gyakran hangzik: Hajrá, SSE!

A tarjániak meg is mutatják, hogy tudnak. Igaz, hogy hibázni is tudnak, mert az 5. percben előbb Müller hibázik, majd Márkus kétszer egymás után, mégpedig olyan helyzetben, amely a meccset is jelenthette volna. A túlsó oldalon Horgos fut le, be is szalad, lő is, de Csala véd. Kiejt ugyan, de van ideje utánakapni. A 13. percben is Horgas jár elől, ám szabadrúgása a lécről kipattan. Pedig nagy volt a helyzet, hiszen a salgótarjániak rossz vidéki szokás szerint egyik szabadrúgásnál sem sorakoznak fel, nem „falaznak”, hanem mindig utat engednek, félreállnak a labda útja elől. A 17. percben Márkus kiszökteti Rigót, aki hatalmas helyzetbe kerül, de Angyal kapus ráveti magát a csatár lábára.

A vidékiek előszeretettel játszanak hosszúlabdákkal. A 21. percben is kivágják a labdát Novoszeleczkyhez, aki gyorsan küldi be, és Rigó a tizenhatosról profiktól is ritkán látott szép góllal szerzi meg a vezetést, félmagasan a jobb sarokba surran a bőr (0:1).

A Postás sehol sincs. Tologatnak a játékosai, s amíg leérnek rövid passzaikkal a SSE kapujához, addigra a kék-fehérek már mind ott vannak. Ezzel szemben a 34. percben Dancsák Novoszeleczkynek újra hosszan ad labdát, a szélső remekül megy át Bokoron, be is íveli a labdát, s Márkus közelről vágja a hálóba (0:2). A hátralévő időben a SSE van fölényben, csupán a 42. percben jut szóhoz a Postás egy szögletrúgás erejéig.

Szünet után már nem olyan szép a játék, mint előtte. A SSE elfelejtette, hogy az első félidőben úgy aratott sikert, hogy szélsőire játszott. Így aztán lassan feljön a rövid passzokkal dolgozó Postás. Már az 54. percben Kertész tör kapura, Csala rosszul fut ki, Kalmár belelövi a labdát, majd a nagy zűrzavarban a labda Horgos elé kerül, s ő az üres kapuba vágja (1:2).

A Postás most sokat támad, főleg azonban azért, mert az első félidőben jól bíráskodó Fejér érthetetlenül egymás után több szabadrúgást ítél a Postás javára, míg a 68. percben, amikor Dancsákot kézzel lökik a tizenhatoson belül – nem ítél tizenegyest a SSE javára. Zúg is a közönség. A SSE most is nagyon igyekszik, s sokat is lőnek a csatárai messziről, sőt Springer Miska 45 méteres lövését is kell védenie Angyalnak.

A 81. percben a centerbe jött Müller Rezsőnek óriási helyzete van. Tisztán áll a tizenegyes ponton, mégis a kapusba lövi a labdát. Itt dől el a mérkőzés sorsa, mert a SSE csatársora elől ragadt, a Postás hirtelen támad a centerbe áll Bodrogi vezényletével, s Mátéffy be is lövi az egyenlítő gólt (2:2). Már mindenki a hosszabbítástól fél, amikor a 89. percben Kása beadását Horgos bődületes erős lövéssel a hálóba küldi (3:2).

Dicséret illeti egyformán mind a két csapatot. A salgótarjániaknak szolgáljon vigaszul, hogy ugyanúgy megnyerhették volna ők is a mérkőzést. A közönségnek tetszett a játék, különösen a vidékieké az első félidőben. Ha részeire bontjuk a csapatokat, megállapíthatjuk, hogy elsősorban a Postás fedezetsora emelkedett ki, ha nem is olyan mértékben, mint vártuk. A csatársorból a balszárny, különösen Horgos érdemel dicséretet. A tarjániak csapatából kiemelkedett Jancsi, aki a mezőny legjobbja volt. Minden helyzetben feltalálta magát. Talán szóba is kerülhetne az amatőr válogatásnál, hiszen jobbfedezetben nem bővelkednek az amatőrök. Kívüle a csapat jobbszélsője, Novoszeleczky, valamint helyenként Rigó tetszett különösképpen, de mindannyian lelkesen küzdöttek.