Két évtized a zöld gyepen.

Magas homlokú, deresedő hajú, ötvenöt éves sportember Mester (Misecska) Sándor. Jól ismerik a sportbarátok. A ma is csupaszív Sanyi bácsi 1929-ben a SSE színeiben kezdte rúgni a labdát. Több mint két évtizedet játszott a kék-fehéreknél. Az aktív labdarúgástól 1950-ben vonult vissza. Életének új fejezetében intéző, edző, szakosztályvezető lett. Néha bajba került a labdarúgó csapat, ilyenkor mindig visszatért az egyesületéhez. Hogyan is vall régmúlt idők emlékeiről?

- Fiatalon öltöttem magamra a kék-fehér mezt. Az országos amatőr bajnokságot megnyertük, és 1937-ben a Nemzeti Liga I. osztályában játszottunk. Csupán egy évig szerepeltünk a legmagasabb osztályban, de az FTC, az Újpest, vagy a Szolnok elleni mérkőzésekre mindig szívesen emlékszem vissza. Pályafutásom alatt talán a legnehezebb időket közvetlenül a felszabadulás után éltem át. Papucsban játszottunk, teherautón utaztunk Mátészalkára, és a többi távoli városba. Ennek ellenére kitűnő volt a csapatszellem, szerették egymást a játékosok. Én balfedezetként és balszélsőként játszottam. Nagy élményem volt, amikor a SBTC-vel szemben kupamérkőzésen léptünk pályára, és a jó formában védő Géczi Pálnak két pompás gólt lőttem.

Elsőként 1958-ban jutott el a csúcsra. Kitűnő utánpótlást nevelt a SKSE számára. Olyan fiatalokat indított el sikeres pályafutásán, mint Pálmai, Csala és Vojtkovszki. Volt olyan időszak, amikor a SKSE-nél három csapat edzői tisztét egyedül töltötte be.

- Sanyi bácsi, mit üzen a mai fiatal labdarúgóknak? Nagyobb odaadással és szívvel küzdjenek a csapat színiért. Elkeserítő, amikor a labdarúgók sétatérnek nézik a pályát. Nem tesznek semmit a győzelem, vagy a tisztes szereplés érdekében. Nincs ennél nagyobb szégyen!

A népszerű sportember több mint négy évtizede áll a sport szolgálatában. Fáradságos, lelkes munkájáért a közelmúltban a Testnevelés és Sport Érdemes dolgozója kitüntetést kapta. E szép kitüntetés méltóbb kezekbe nem is kerülhetett volna.