Szojka Ferenc, a SKSE labdarúgók edzője.

A városban szinte mindenki ismeri. Szojka Ferenc, a huszonhétszeres válogatott labdarúgó felett is elszálltak az évek, ma már 40 éves. Húszéves pályafutás után, 1966-ban szögre akasztotta a cipőt. Öt éven át a SBTC tartalék csapatának edzője volt. Négy hónapja a Salgótarjáni Kohász NB II-es csapatának szakmai munkáját irányítja, ahonnan 1947-ben pályafutása elindult. A kék-fehér csapat jelenéről és jövőjéről beszélgettünk Szojka Ferenccel.

- Egy szétzilált, rossz szellemű, gyengén szereplő csapat edzőségét vállalta. Miért fogadta el a megbízatást? Egy vasárnapon át, gondolkodtam a dolgon. Tisztában voltam a gondokkal. Mégis igent mondtam, mert többre tartottam a csapatot, mint ahogyan szerepelt. Sok ügyes fiatalt láttam, úgy éreztem, van fantázia bennük. Az ismerősök előttem, vagy a hátam mögött sajnáltak, hogy „leégek” a SKSE-nél. - Hogyan látott munkához? Csapatépítést kellett végrehajtanom. Abból a z együttesből, amely az őszi első mérkőzésen játszott, a 8. találkozón már csak egy labdarúgó maradt meg, az is más poszton. Néhány idősebb játékos nem tudott lépést tartani a megváltozott körülményekkel, a fiatalok viszont jól beépültek a csapatba. A játékosok felfogásán, is változtatni kellett. Lassú, monoton mozgással, öregurasan adogatták a labdát edzésen, és mérkőzésen. Meg kellett értetni, hogy az edzésen is mérkőzésszerű intenzitással, gyorsan, racionálisan kell a munkát végezni.

- A dolog neheze még hátra van, hiszen ma még az utolsó helyen állnak. De kedvező jelek már mutatkoznak. Melyik mérkőzésen volt a fordulópont? Amikor Kisterenyén 4:0-ra és itthon, az Izzótól 5:0-ra kikaptunk, megfogadtam, hogy ez így nem mehet tovább. Sok időbe tellett, míg sikerült megértetni a játékosokkal, hogy ők is tudnak mérkőzést nyerni, és jól szerepelni. Az együttes formája felfelé ível. Az első három helyezettel játszottunk mostanában és nem kaptunk ki. Amíg idáig eljutottunk sok meggyőző szóra volt szükség. - Általában milyen taktikai hadrendben küldi pályára a csapatot? Hat mérkőzés óta új formációban szerepelünk. Gaál sepreget, előtte Sebők, Tajti és Gáspár hátvédet játszik. Pünkösdi és Krivanek II. a két középpályás. A négy csatár Bábel, Bartha, Szeberényi és Antal. Úgy hiszem ez a taktikai hadrend az együttes képességeire szabott.

- Miben kér segítséget a szurkolóktól? Saját tapasztalatomból tudom, hogy nem megy mindig mindenkinek jól a játék. A nézők higgyék el, hogy akarnak a labdarúgók! Bátorítsák, bíztassák őket. Remélem, csapatunk még jobban összekovácsolódik. Ha a gólhelyzetek kihasználásában is javulunk, akkor még több örömet szerzünk a szurkolóknak. A Kazincbarcika ellen vasárnap megszereztük az első győzelmünket. Ha továbbra is ilyen fegyelmezetten küzd a gárda, akkor biztosíthatom a csapat híveit, hogy nem esünk ki.