Tizenöt év a páston.

Ebben az évben csupán 23. életévét tölti, ennek ellenére már az „öreg” tőrvívók közé tartozik Galba Árpád, a SKSE I. osztályú versenyzője. Alig volt nyolcéves, amikor Salgótarjánban, a vívóiskolában, mint annyi más gyermek, megismerkedett a vívás szépségével, alapelemeivel. Galba Árpádnál is evés közben jött meg az étvágy, így a vívóiskolából kikerülve nem mondott búcsút a pástnak, hanem a SKSE-nél folytatta pályafutását. Heti 3-4 edzés, városi, megyei, területi, országos versenyek kötötték le évről évre idejének nagy részét. Aztán jöttek a sportsikerek. Sok helyezést szerzett, számos alkalommal ott volt a döntőben, de az első osztályú szint megszerzésére, elérésére 1971.-ig kellett várnia. Ebben az évben Miskolcon, az új sportcsarnokban, amikor pástra lépett, nem sejtette, hogy a verseny befejezésekor a dobogó legmagasabb fokán lesz, és ezzel együtt elnyeri az I. osztályú minősítést. Nagyon nehéz volt, de sikerrel vette a gátat és teljesült régi álma. Mit is kívánhat mást ezek után az I. osztályú tőrvívó.

- Célkitűzésem az, hogy tőrben megtartom, párbajtőrben pedig megszerzem az I. osztályú címet. Bár most nehéz helyzetben vagyok. A kohászati üzemekből, ahol csupán egy évig dolgoztam, mert kevés volt a fizetés, eltávoztam Vizslásra. Innen nehéz az edzésekre járás. A család is megköveteli, hogy több időt töltsek velük. Ennek ellenére még ebben az évben szeretnék edzői vizsgát is tenni, és a sportiskolánál foglalkozni a fiatalokkal. Régi vágyam, hogy jó utánpótlást nevelhessek tőrvívásban.

Röviden ennyit Galba Árpádról, akinek eddigi vívópályafutása felfelé ívelő volt és minden bizonnyal újabb sikerek előtt áll. Később pedig, mint edző, remélhetőleg olyan fiatalokat nevel, akik túlszárnyalják majd a „mester” eredményeit.