Csernok Gyula, az SSE főtitkárának levele.

Igen Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Nagybecsű lapjának, „A MUNKA”-nak f. hó 10-iki számában megjelent „Néhány szó az MVSC-SSE mérkőzésről” című közleményével kapcsolatban legyen szabad – az SSE elnökségének megbízásából – néhány megjegyzést nékem is hozzáfűznöm a felvetett problémához.

Elsősorban is csatlakozom a cikk névtelen írójának azon propozíciójához, hogy általános szempontból, valamint a sport iránt érdeklődő nagyközönségre való tekintettel bizony nagyon jó volna, ha az állandó sportrovat hétről-hétre közölné az aktuális sporteseményeket. Itt tehát én is azon kéréssel fordulok „A MUNKA” tek. Szerkesztőségéhez, hogy legyen szíves nagybecsű lapjába egy állandó sportrovatot beiktatni.

Hogy pedig rátérjek magára az MVSC-SSE mérkőzésről írt közleményre, feltételezem, hogy a cikk névtelen íróját nem rosszakaratú szándékosság vezette, ez esetben ugyanis eljárását közönséges destruálásnak kéne minősítenem, s nem tartanám érdemesnek arra, hogy egyáltalán reagáljak reá. De mert erre a cikk egyes erősebb kitételeinek ellenére sem gondolhatok, szívesen feltételezem tehát a jó szándékot, a javítani akarást. Azonban legyen meggyőződve mindenki, városi, bányai, acélgyári egyaránt, hogy az SSE elnöksége tudja nagyon jól, hogy „druckerei” között van még éppen elég olyan, akit korára való tekintet nélkül bátran lehetne éretlen tacskónak nevezni, de higgyék el azt is, hogy a vezetőség évek óta rendszeresen fáradozik ezek kiirtásán. Mert aki állandó látogatója az SSE mérkőzéseknek és nem elfogult, el kell ismernie, hogy ezek az „állapotok” nem is olyan borzasztóak, és főleg az utóbbi években nagyon is megjavultak. Tessék csak visszagondolni a régi SBTC-SSE meccsekre, és tessék bizony elismerni, hogy a mai mérkőzések ártatlan bábjáték a 4-5 év előtti bikaviadalokhoz képest. Az akkori publikumról pedig pro és kontra nem is beszélek.

Ma már legfeljebb felelőtlen elemek éretlenkedéséről lehet szó. Az egyesület vezetősége és általában az acélgyár józanul gondolkodó társadalmának nagy többsége távol áll minden olyan gondolkodástól, amely különbséget tenne acélgyári és nem acélgyári között. Nem igaz, hogy exkluzivek vagyunk. Nem igaz, hogy lenézünk mindenkit, aki nem acélgyári. Ellenkezőleg, nagyon csodálkozunk minden olyan megállapításon, amely ilyet tulajdonít nekünk. Rosszmájú ráfogás, amit legtöbben önálló gondolkodás nélkül egyszerűen terhünkre elkönyvelnek. A Salgótarjáni Sport Egyesület még nem is olyan régen egyetlen sport egyesülete volt a városnak. A sport, de különösen a labdarúgó sport nagy fellendülése magával hozta, hogy az idők folyásával más egyesületek is alakultak, nagyon helyesen, mert azt kívánja az általános sportérdek.

De tisztelettel kérdem, tehet arról a SSE, hogy ezen egyesületek egyike-másika legyengült, vagy letűnt? Hát bűne a SSE-nek, hogy tradícióit hűen megtartva továbbra is életerős tudott maradni? Mert sajnos, tapasztalnom kellett, hogy néhányan csak azért, semmi másért, haragszanak a SSE-re, rajta keresztül mindenre, ami acélgyári, és ezek a kevés néhányan hangoztatják azután, lépten-nyomon, hogy az acélgyáriak kinézik a városiakat. Hát szó, ami szó, az ember nem szívesen látja ellenségeit otthonában, de mi magasabb sportérdekből, na és üzleti szempontból ezeket sem nézzük ki.

Nemes ellenfeleinket, mert ugye ellenség és ellenfél között nagy különbség van, a pártatlan szemlélőket és barátainkat pedig nagyon is szívesen látjuk, tisztelettel hívjuk, és szeretettel várjuk, nemcsak üzleti szempontból, hanem elsősorban azért, hogy jól érezzék magukat körünkben, és hogy sportélvezetben legyen részük. Meg kell szűnni végre annak a rosszmájú megállapításnak, hogy az acélgyáriak nem vendégszeretők, mert a valóságban már régen nem úgy van.

 

Csernok Gyula, a SSE főtitkára

 

Az MVSC-SSE ózdi vándorserleg mérkőzést, amely f. hó 4-én 1:1 arányban döntetlenül végződött, 18-án Miskolczon újra játszották. Ezt a mérkőzést a SSE derék csapata 3:1-re megnyerte, miáltal bekerült a döntőbe. A döntő mérkőzést szeptember 1.-én Ózdon kerül lejátszásra a DVTK és a SSE között.