Síben: N’1 Salgótarján.

„Két héttel ezelőtt, a salgótarjáni „Olvasó találkozónkon” mondta az egyik felszólaló: „… de vajon, olvasott-e már valaki valahol arról, hogy a városunkban a sísportnak félévszázados hagyománya van? Miért nem foglalkoznak néha egy-egy csendben dolgozó, de a sportágukért komoly áldozatokat vállaló szakosztállyal is?” Tényleg - miért nem?...

A krónikások szerint a téli sportok fejlődtek legkorábban a Karancs hegység keskeny völgyei közt kígyózó városban. Az első világháború után a korcsolya és a szánkó mellé jelentkezett új versenytársként - a hordódongákat léccel felcserélve - a sí. Az SSE sí-szakosztályának fél évszázada sok szép sikert őriz. Versenyzői évtizedeken át eredményesen szerepeltek az egyéni-, járőr- és futóversenyeken. Közülük nem egy - Csatlós, Molek, stb. - eljutott a válogatottságig. A szakosztály életét 1944 januárjában, egy tragikus szerencsétlenség végleg megbénította: az SSE járőr csapata a Radnai havasok legmagasabb csúcsának megközelítésénél egy lavinaomlás áldozata lett. A 14 sportolót tízezrek kísérték utolsó útjára.

A felszabadulás után mindent elölről kellett kezdeni. Öt év kellett hozzá, míg a megfogyatkozott, de lelkes kis gárda a különböző versenyeken ismét rajthoz állhatott. Tavasszal és nyáron pedig társadalmi munkában kijavították az ugrósáncot, futó- és lesiklópályát építettek a Pécskő csúcsánál. A növekvő igények, a biztató eredményekkel előrelépő fiatalok azonban hamar kinőtték a maguk, építette létesítményeket. A közeli gyárkémények pernyéi távolabbi tájakra kényszerítették a versenyzőket. A salgói menedékház ideális sí-telepén izmosodott, erősödött tovább a szakosztály. Hegyi István edző - a volt SSE versenyző - irányításával egymásután bontakoztak ki a tehetségek. 1963-ban a Pécsett rendezett vidék-bajnokságon már „arattak”: az ifjúsági és felnőtt vidék-bajnokságban egyéniben és csapatban is hazavitték az érmeket. Benkő, a vasszorgalmú szerszámlakatos munkaidő-kedvezmény nélkül, a nehéz fizikai munka mellett készült versenyeire, és Vinczével, Girtl-lel együtt évről évre jobb eredményt ért el. Vidék-bajnokságok, magyar és nemzetközi versenyeken elért jó helyezések fémjelezték a szakosztály munkáját.

Az 1970-es esztendő is gazdag sikerekben: 32 éremmel tértek haza az országos vidék-bajnokságról a Kohász SE síelői. Sulyok János elnök, Hegyi István és Hangonyi János edző, a hivatalos formula szerint. A valóságban azonban mindenesei a szakosztálynak: vezetnek, szerveznek, rendeznek, nevelnek, s ha kell, havat lapátolnak. És lankadatlan lelkesedéssel, a sportág iránti égő szeretettel tervezik a jövőt. Szélesíteni az utánpótlás-bázist, a futóversenyzők mellett fejleszteni kell a lesikló gárdát, arra kell törekedni, hogy az egész éves, intenzív felkészüléssel emeljék a versenyzők tudásszintjét. Meg kell építeni az új lesikló pályát és ehhez a felvonót. S mert a sí az SKSE-n túl az egész megye ügye is, biztos, hogy meg is valósulnak a tervek.”