Nagyszerű hajrával sikerült a bennmaradás.

A SKSE labdarúgó együttese 1968-ban kitűnő teljesítménnyel a NB I/B kapuját döngette. A feljutás azonban nem sikerült. Ezek után készült 1969 elején az új bajnoki évre a csapat Tóth Gyula edző irányításával. „Ha kell, kilenc emberrel támadunk” - és ehhez hasonló hangzatos kijelentések röpködtek a levegőben, és már mindenki rózsaszín szemüvegen keresztül látta a csapat jövőjét. A sikerrel szerepelt korábbi együttesből csak Kékesi távozott el Komlóra. A bajnoki remények azonban hamar szertefoszlottak. A csapat kudarcot kudarcra halmozott. Hosszú hónapok távlatából, a jövő érdekében, levonhatjuk a tanulságot. A tavaszi idényt megelőző alapozás mindennek volt nevezhető, csak jónak nem. Játékstílust nagyítóval is nehezen lehetett volna felfedezni. Taktikai megoldásokat ugyancsak hiába kerestünk. A 26 labdarúgóból egy stabil csapatnak még a körvonalai sem alakultak ki. Ehhez járult hozzá, hogy a játékosok sem voltak angyalok! Az edzőválság nem is késett sokáig. Mester Sándor, a SSE egykori, csupaszív labdarúgója sem tudott rövid idő alatt gyökeres változást elérni. A tavaszi idény befejeztével a csapat a 15. helyen szerénykedett.

Az őszi idényre Tóth István, a NB III-as Bányagépgyár SK volt trénere vette kezébe a szakmai munka irányítását. Igyekezett javítani az erőnléten, megfelelő közösségi szellemet kialakítani. Irányítása alatt sokat fejlődtek a labdarúgók. Az együttes sokkal kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtott, mint korábban. Egy-két rövidzárlat ellenére huszáros hajrával sikerült a kiesést elkerülni. A bajnokság során rendkívül hullámzó volt a játékosok egyéni teljesítménye. Kiemelni csupán Antal Lajost lehet, aki öt találkozót kivéve odaadóan végigjátszotta a mérkőzéseket, és 14 gólt lőtt. A csapatban több fiatal is helyet kapott, és nem is keltettek csalódást. Csupán az volt a baj, hogy hiányzott a rutin, az erőteljesebb küzdőszellem. Boros, Krivanek és Marcsok tehetséges, de még van mit fejlődniük.

Az évzáró szakosztály értekezleten Tóth István edző, a játékosok előtt készített számvetést. Megköszönte a labdarúgók támogatását, hiszen mint mondotta, elsősorban az ő érdemük a bennmaradás. A jövőről szólva kérte a játékosokat, hogy legyenek fegyelmezettebbek, jobban tartsák be az edzői utasításokat. Így 1970-ben gond nélkül végezhetnek a középmezőnyben. Az évzáró értekezleten búcsút vettek Martinkó Lászlótól és Kulcsár Lászlótól, akik visszavonultak, valamint Galbács Páltól, akinek családi okok következtében kellett távoznia.