Elkeseredésre nincs okom… - Beszélgetés a Mexikóban járt Csábinéval.

A jó barátok, munkatársak, ismerősök gratulációit nem győzi fogadni. Csábiné Komka Magdolna hétfőn tért haza Mexikóból, ahol részt vett a nyári olimpiai játékok magasugró küzdelmében, és a világ legjobbjainak nemes vetélkedésén a 9. helyet szerezte meg. A SKSE húsz éves országos bajnok magasugrójával munkahelyén, a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben beszélgettünk. Mint mindig, most is halkan, megfontoltan, szerényen válaszolt.

- Hosszú repülőút után Amszterdamon és Montrealon át, érkeztünk Mexikóba. Az elsőrendű cél az volt, hogy a hétórás időeltolódásból adódó nehézségeket minél előbb átvészeljük, és akklimatizálódjunk. Ez nálunk, magasugróknál könnyebben sikerült, mint mondjuk a hosszútávfutóknál. A második napon már kétszer edzést is tartottunk. Az edzési lehetőség mind az olimpiai faluban, mind a távolabbi pályákon biztosított volt. Azután elérkezett a megnyitó napja, amit soha nem fogok elfelejteni. Ekkor már igazi olimpiai láz uralkodott mindenütt. A selejtezőkre néhány nap múlva került sor. Közel negyvenen rajtoltunk női magasugrásban, de csak tizennégyen értük el a 174 centiméteres magasságot, és ennyien kerültünk a döntőbe. A fináléban a 160-at elsőre, a 168 és 171 centimétert másodikra vittem, sajnos a 174 cm-rel nem tudtam megbirkózni.

- Nagyon boldog voltam így is, mert életem első nagy világversenyén a legjobbak közé kerülhettem, s a 9. lettem. A döntő előtt közvetlen úgy éreztem, hogy nem vagyok ideges, közben azonban a többi versenyzőről rám ragadt a nagy izgalom. Ezzel magyarázom, hogy nem sikerült nagyobbat ugranom. Pedig titokban új magyar csúcsra számítottam. Persze az is igaz, hogy sokkal idősebb és rutinosabb versenyzők is verték a 171 cm-rt, ezért elkeseredésre nincs okom. Szeretnék továbbra is az élvonalban maradni, és jövőre Athénban az Európa bajnokságon, még nagyobb sikerrel szerepelni.

- Szeretném megköszönni ezúttal is azt a sok-sok fáradozást, amellyel edzőim, Szepesi Antal és a Testnevelés Főiskola tanára, Fehér Zoltán egyengették Mexikóba vezető utamat. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek vezetőinek köszönöm, hogy lehetőséget biztosítottak, a zavartalan felkészülésemhez. És nem utolsó sorban, hálás vagyok azokért a táviratokért, amelyeket a MTS Nógrád megyei Tanácsától, a SKSE-től, és a szalagedző Komarov brigádjától kaptam. A legnagyobb figyelmességet tapasztaltam a vendéglátók részéről. Körültekintéssel és megértéssel fogadták észrevételeinket. Mexikói élményeim közül az egyik legmaradandóbb, amikor Németh Angéla győzelme után az olimpiai stadionban először csendült fel a magyar himnusz. Az utolsó napokban már nagyon vártuk a hazatérés idejét. Mert igaz a régi mondás, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon. Kis pihenő után kezdem az alapozást, jövőre országos bajnokhoz méltóan szeretnék versenyezni a nagy nemzetközi találkozón.