A reális célt nem sikerült elérni.

Az év elején, amikor elkészült a NB II-es labdarúgó-bajnokság Középcsoportjának beosztása a SKSE szakosztályának vezetői úgy terveztek, hogy az idei bajnokságban legalább az 5. helyet megszerzik. Ekkor még reálisnak tűnt a célkitűzés, hiszen jó néhány együttes akadt, amelyik csak az idén került fel alsóbb osztályból. A bajnoki év azonban rácáfolt a tervezgetésekre. A tavaszi szezon végén a 9. helyen végzett a SKSE 16 ponttal, és 14:15-ös gólaránnyal. Igaz, hogy csak két pont választotta el a 2. helyezettől. Kovács Ernő edző vezetésével mindezek ismeretében, és a jobb szereplés reményében vágtak neki az őszi szezonnak.

A bajnokság második felének elején meglepően nagyszerűen ment minden. Az első öt mérkőzésből 12:8-as gólarány mellett 7 pontot szereztek. Ekkor még négy pont választotta el csupán a SKSE-t a listavezetőtől. A kezdeti siker kissé elbizakodottá is tette a játékosokat, mert ezután jött a „feketeleves”. Egymást követően három mérkőzést is elveszítettek a III. ker. TTVE, a Kisterenye és az Ormosbánya csapatával szemben. És ekkor már alig sikerült valami. Ősszel több lefutottnak látszó találkozón nehezen győztek vagy veszítettek. Mindezek most már idegessé tették a korábban öntelt labdarúgókat. Ez az idegállapot fokozódott, amikor a kiesés réme is a csapat felett lebegett. Érdekes megfigyelés, hogy a SKSE-től 13 csapat csatárai több gólt lőttek. Ha a három NB II-es csoport 48 csapatát vesszük figyelembe, 40 együttes lőtt több gólt, mint a SKSE. A csapat gyenge pontjának tehát a csatársor bizonyult vészes gólképtelenségével. Pedig az edzések nagy részén a szakvezetők igen sokat gyakoroltatták a gyors labdaátvételt, továbbítást, és számtalan rúgástechnikai gyakorlatot végeztek. Most utólag megállapítható, hogy vajmi kevés sikerrel.

Az év eleji erősítés nem járt teljes sikerrel. Vári, Szalma és Ludányi a hátsó alakzatban ugyan jól bevált, Szűcs azonban nagy csalódást keltett. Csak a 12. fordulóban lőtte első gólját. Gyenge szereplésére azzal tette fel a koronát, hogy az őszi szezon felénél megvált az egyesülettől. Meglehetősen sok (22) játékost szerepeltettek. Erre azért is rákényszerült az edző, mert nagy volt a formaingadozás, sok a sérült, és nem utolsósorban a nyolc kiállított játékos eltiltása! Akadtak fegyelmezetlen játékosok bőven. Az új szakosztály-vezetőség (Lengyel István, Gaál József, Pálvölgyi Nándor) és Kovács Ernő edző igen sokat foglalkozott egyénileg is a játékosokkal, magatartásukkal, de a fáradozásnak kevés eredménye lett. A játékosok még a pályán is sokat veszekedtek, ahelyett, hogy a mérkőzéssel törődtek volna. Ezek után nem lehet csodálkozni, hogy a SKSE csak a 10. helyet szerezte meg. Taktikailag is voltak fogyatékosságok. A söprögetős, védekező módszer több csapat ellen jól bevált, de olykor bizony csődöt mondott. Csalának nem ízlett az emberfogás, Pálmai helyzetfelismerése is kívánnivalót hagyott maga után. Rozgondi borzasztó helyezkedési hibákat vétett. A játékosok egész évi összteljesítményét a közepesnél alig lehet jobbnak értékelni. Mind egyénileg, mind csapatban előbbre lépés szükséges. A kellemetlen meglepetés csak így marad el.

Összefoglalva: a nagy múltú csapat nem a várt játékot nyújtotta, és a jövő bajnoki évre úgy kell felkészülni, hogy a csatárok gólra törőbben, az egész csapat pedig nagyobb lelkesedéssel, jobb, egészséges kollektívát alkotva küzdjön az idén elmaradt helyezés megszerzéséért.