Szurkolásról – szurkolóknak.

A televízió jóvoltából számtalan kupamérkőzést láthatunk az utóbbi időben. Ami feltűnő ezeken (az is igaz, hogy csak nekünk), a szurkolók a mérkőzés minden percét végigkísérik. Szavalókórus, zászlók, éneklés és számtalan más fegyvere van a szurkolótábornak. Valósággal űzik, hajtják kedvenc csapatukat a győzelemre. Maradjunk a labdarúgásnál. Salgótarjánban a SBTC a legmagasabb osztályban, a SKSE a NB II-ben szerepel. A tarjáni szurkolókról szeretnénk kritikát, néhány észrevételt mondani.

A közelmúltban Heves megyével mérkőzött Nógrád megye ifjúsági válogatottja. Nógrád kiesett. Tegyük félre most a szakmai hibákat és azt is, hogy Egerben esetleg a játékvezető is hibázott, amikor megadott egy gólt. Salgótarjánban a visszavágón - hétköznap volt -, amikor megyénk csapatának 2:0-ra vagy 3:1-re kellett volna nyerni, s ezzel tovább jut, jóindulatúan alig ötven néző volt jelen. Szurkoltak? Nem. Egerben az első mérkőzésen esőfelhők sorakoztak a stadion felett. Ekkor is hétköznap volt, és 500 néző buzdította a Heves megyei fiatalokat. Természetesen itt is akadt megjegyzés a játékvezetőre, de szinte minden egyes akciónál nevükön szólították a hazai fiúkat, buzdították, lelkesítették őket. A két csapat között válogatásban, csapatjátékban Heves megye jobb volt. Ami a szurkolást illeti abban is. Az Egri Dózsa a NB I-ben szerepel. A SBTC ellen egy szimpatikus, mezőnyben jól játszó együttest láttunk a pályán. Olyan városban, ahol hétköznap egy ifjúsági mérkőzésen 500 ember van jelen, nem lehet baj az első csapatnál sem. A szurkolótábor képes benn tartani egy együttest. Azt kívánjuk, hogy az Egri Dózsa is benn maradjon a NB I-ben, mert szurkolótábora után megérdemli.

Vasárnap a SKSE a Székesfehérvárral mérkőzött. A találkozó 1:1-re végződött. A NB II-ben a 11. forduló után a három csoportban szereplő 48 csapat közül a Mezőkovácsháza rúgta a legkevesebb gólt (5), s utána a SKSE következik 6 góllal. Érdemes lett volna egy magnetofonnal kilátogatni a pályára és felvenni, hogyan fest egy NB II-es mérkőzésen a szurkolás. Nem a csatársorban van a hiba, hanem a játékvezetőben! Legalább is a szurkolók szerint. Előfordulhat téves ítélet? Még nemzetközi mérkőzésen is. A játékvezető is ember. Ezt azonban senki nem vette figyelembe. Nyomdafestéket nem tűrő szidalmak záporoztak a bíró felé. A másik dolog, ami szintén nem újszerű, a játékosok (a SKSE-ről van szó) névszerinti szidalmazása. Buzdítás helyett ezt kapja a SKSE, vagy a játékvezető a hazai mérkőzéseken. A kérdés: miért mennek egyes szurkolók mérkőzésre? A jó ebéd után, jó kondícióban, trágár szavakat kiabálni a játékvezetőre? Furcsa az is, hogy a rendezők nem intik le a hangadókat. A hajrá következik a NB II-ben. A SKSE nem áll rosszul, mert igaz, hogy mindössze hat gólt lőtt, de ugyanakkor csak kilencet kapott. Elkelne a buzdítás! Hazai mérkőzések következnek.

Mindenki emlékszik még a Dunaújváros elleni mérkőzésre. A vendégek néhány játékosa a megengedettnél keményebben játszott. Sérülés nem történt. A labdarúgás férfias, kemény játékot követel. Előfordul nem is egy szabálytalanság. Ez azonban még nem jogosítja fel a közönséget, hogy kórusban csürhézzen, s olyan mondatokat kiabáljanak egyesek, amelyeket maguk sem hisznek el, vagy utána, ha felelősségre vonnák őket, egyszerűen letagadnák, amit mondtak. A játék hevében sok minden előfordul. A döntés a játékvezetőé, aki megfelelő rendszabályokat alkalmaz, ha úgy látja. Más. A Bp. Vasas ellen 2:0-ra vezetett a SBTC. A két gólig nagy volt a lelkesedés a nézőtéren, zúgott a „hajrá stécé”. Kikapott a SBTC. Olyan vereség volt ez, amelyre még nagyon sokáig emlékezni fogunk. Írtunk arról, hogy helytelen volt, amikor 2:0 után lefékezett a tarjáni csapat. Lefékeztek a szurkolók is. Tisztelet a kivételnek, nem a SBTC-t buzdították, de elkezdték név szerint „elemezni” a Vasas játékosait. Farkast, Berendit, Bakost és a többieket. Hogy erre mi szükség volt, azt nem tudjuk. Ez már amolyan tarjáni szokás. Ahelyett, hogy további rohamokra buzdította volna a közönség a SBTC-t, leállt és „szórakozott” a Vasas játékosokkal. Amikor bent táncolt a harmadik Vasas gól Cserháti kapujában, akkor már sorra került a kapus és - neveket nem említünk -, azok a tarjáni játékosok, akik gyenge formában játszottak. Ez nem újdonság.

Félreértés ne essék, nem akarjuk a szurkolókat bántani. Arról van szó, hogy egy mérkőzésen az összes energiát fordítsuk a hazai csapatra. Nem az ellenfelet kell felpaprikázni, nem a játékvezetőt kell ellenünk fordítani, hanem teljes erővel buzdítani, gólra ösztökélni a hazai csapatot. Nem árt, ha egy statisztikát közlünk. Az elmúlt évi bajnokságban a Bp. Honvéd szakosztálya sportszerűségi versenyt hirdetett szurkolók részére. Az értékelés késett, de azért közzétettük lapunkban. A salgótarjáni szurkolótábor, 14 együttes szurkolóit figyelembe véve a 10. helyen végzett. Nem ártana az idén javítani. Még valamit: finis következik a NB I-ben is. A bravúros szombathelyi győzelem után, égetően szükség van a győzelemre a Tatabánya és a Pécs ellen is. A szurkolók nagyon sokat tehetnek ezért a négy pontért.