Tizenkilenc év a zöld gyepen - Búcsúzik Szojka Ferenc.

A karmester nem vezényel többet. A tv kamerái előtt áll majd, virágcsokrot kap, kézfogásokat, a huszonkét játékos gratulációját. A Tatabánya - SBTC mérkőzés előtt búcsúzik az aktív labdarúgástól, a közönségtől, játékostársaitól a magyar labdarúgás egyik nagy egyénisége, Szojka Ferenc. Itt nőtt fel közöttünk Salgótarjánban. Az acélgyári grundokról ívelt felfelé pályafutása. Tizenkilenc évet töltött a labdarúgó pályán, nevét mindenütt ismerik. Tizenhat éves volt, amikor a SSE-ben, mint ifjúsági játékos bontogatta szárnyait. 1948-ban már vidéki ifjúsági válogatott. Véletlenül került a balfedezet posztra. Csapattársa megsérült, és a csatárt játszó Szojka Feri húzódott vissza. Aztán ott ragadt. NB II-es mérkőzések után 1950-ben a SBTC-hez került. Soós Károly edző figyelte, és az egyik edzésen így szólt: „Fiam, neked a jobb lábad a jobbik.” Egyik se jó - mondta nevetve Feri -, de Soós nem tágított. „No, no, játsszál csak jobbfedezetet.” Így került át a másik oldalra. Még ebben az évben B válogatott. A Megyeri úton Palotás két góljával 2:0-ra győzött a magyar csapat Bulgária ellen. Állandó tagja a SBTC első csapatának, közben számos B válogatottság és egy nagy siker Bukarestben, 1953-ban, a VIT-en. A Magyar Utánpótlás válogatott nyerte a labdarúgó tornát. Nagy teljesítmény volt. Legyőzték Szojkáék Egyiptom (3:0), NDK (8:1), Bulgária (4:2) nagyválogatottját, és a döntőben a hét válogatottal kiálló Romániát 4:3-ra.

A legnagyobb pillanat, a legboldogabb érzés, amit egy játékos érezhet, 1954-ben következett be. A svájci világbajnokságon a Dél-Korea elleni mérkőzésen öltötte először magára Szojka Feri a piros mezt. Az első válogatottságot még huszonhat követte. Izgalmas nagy csaták, győzelmek, vereségek. A válogatottban balfedezetet játszott, Bozsikkal az oldalán. Itthon az NB I-es mérkőzéseken fordított a helyzet, a jobboldalon szerepelt, Dávid Róbert a társa. Mennyi emlék, szinte mindegyiket fel lehetne sorolni. Moszkvában Várhidi megsérült, Szojka ugrott be középhátvédnek. Jól játszott. Ezután, ha kellett, a középhátvéd posztján szerepelt a válogatottban. Nemcsak lelkesedésben, küzdeni tudásban járt elől mindig jó példával, hanem igazi játékos egyéniség volt. Támadó fedezet, aki időzített szereléseivel, pontos indításaival, kitűnő előretöréseivel nemcsak szűkebb hazájában, hanem az egész országban iskolát csinált az ideális szélsőfedezet játék bemutatásával. Mindig számíthatott rá csapata, pedig hívták szinte mindenhová. Ígéretekkel, ajánlatokkal halmozták el. A fővárosi nagy egyesületek szerették volna megszerezni. Szojka Feri azonban nem ment. Itthon maradt. Szolgálta klubját, a SBTC-t. Az egyik legilletékesebb László Imre, a SBTC alapító tagja, aki jelenleg is az együttes képviselője, ezt mondja róla: - Végigkísértem a SBTC negyvenhat éves szereplését. Ha keresem egyes időszakok kimagasló nagy játékos egyéniségeit, akkor elmondhatom, olyan, amilyen Szojka Feri volt, talán csak Ménich, Takács IV., Zsengellér és Wahlkampf voltak a negyvenhat év alatt. Ők nemcsak különleges tudással rendelkeztek, de játékukhoz hozzáidomult a többi tíz játékos is.

Tavaly a NB I-ben Szojka Ferenc három gólt rúgott. Mind a három a befejezés előtt esett és pontot jelentett a SBTC-nek. Emlékszünk a Tatabánya, a Komló és a MTK elleni izgalmas percekre. Most véget ért a pályafutás. A karmester nem vezényel többet. A tv kamerái előtt áll majd, virágcsokrot kap, kézfogásokat, a huszonkét játékos gratulációját. Mégis a szomorú búcsúztatásnál, amikor egy kiváló játékostól kell megválni, nem marad el az öröm sem. Szojka Ferenc részt vesz a SBTC munkájában. A szakosztály vezetője lesz. Tudását, gazdag élettapasztalatát adja át a fiataloknak. Ehhez a munkához kívánunk neki, valamennyi Nógrád megyei szurkoló nevében jó szerencsét.