A Salgótarjáni Kohász SE közgyűlésén.

Az acélárugyár művelődési házában jól sikerült, mindenre kiterjedő, a bírálatokban sem szűkölködő közgyűlésnek voltunk tanúi. Nemes Béla elnöki beszámolójában ismertette a megtett utat, őszintén beszélt a két év eredményeiről, és a hibákról. Nógrád megye, s városunk legidősebb sportköre a Salgótarjáni KSE sok éves stagnálás után 1965-ben, három sportágban is előrelépett. Az asztaliteniszezők, a kosarasok és a labdarúgók sikereit a körültekintő, áldozatkész szervezőmunka előzte meg. A vezetők lelkes hozzáállása megváltoztatta szellemet. Ez volt a siker első titka. Novák József és Básti Sándor megtanították kosarasaikat egy emberként küzdeni, közösnek érezni a sikert és a kudarcot. Az 1965-ös év sikersorozatát az asztaliteniszezők nyitották meg. Többéves megyei bajnokoskodás és eredménytelen osztályozó harcok után kerültek a NB II-be. A szereplésük eddigi mérlege kiváló. Az élcsoporthoz tartoznak. A legnépszerűbb szakosztályban is jó munkát végeztek. A labdarúgók NB III-as bajnoki címe - ha váratott is magára -, a tagság táborában nagy örömet váltott ki. A tömegesítés is jó úton halad tovább. Az üzemi versenyek a nehézségek ellenére is sok embert vonzottak. A természetjárók túráin egy-egy alkalommal több százan vettek részt. Nyolc üzemi csapat küzdött a labdarúgó bajnoki címért. Szaporodtak a résztvevők a kézi- és röplabda csapatbajnoki küzdelmekben, az asztalitenisz és a sakkversenyeken. A Kilián mozgalom résztvevőinek száma viszont igen kevés volt. A növekedés érdekében az új elnökségnek jobb munkát kell végezni. Az elnöki beszámoló felsorolta a nehézségeket. Kevés a sportlétesítmény, elhanyagolták az utánpótlás szervezését. Elmarasztalóan szólt a beszámoló egyes elnökségi tagok „lemorzsolódásáról.” A tizenhárom tag közül nyolc jelentette be lemondását. Velük jobb lett volna a munka, nagyobb a fejlődés.

A hozzászólások során sok probléma kitűnt. A felszólalók, a szakosztályok küldöttei egyöntetűen, örömmel számoltak be a munkához való viszony javulásáról. Fájdalommal állapították meg azonban a nagy múltú atlétikai szakosztály visszaesését. Tóth Károly nagyüzemi párttitkár hozzászólásában a kétéves időszak hű keresztmetszetét adta. Idézzük néhány gondolatát: „- Az eredmények nem hűen fejezik ki a lehetőségeket. Elmaradtak mögötte. Az elnökségi tagok patronálási feladatukat nem látták el, nagy részükből hiányzott a felelősségérzet. A nehézségek elől megfutamodni könnyű, de nem célravezető megoldás. Így lett a SKSE-nél a szakosztályvezetés az erősebb. A jövőben a vezetés ne az olcsó népszerűséget keresse. Egybehangzóan végezze munkáját. Nevelő egyesület voltunk, s ma nincs utánpótlásunk. Szakosztályok, edzők előre nézve kezdjék meg a sportkör további fejlődésének alapját biztosító nevelő, szervezőmunkát, s attól se ijedjenek meg, ha a siker csak évek múlva jelentkezik.”

A közgyűlés hangulatából megállapíthattuk, hogy az acélárugyárban szeretik a sportot. S még jobban szeretnék, ha a nagy múltú sportkörök, amely nem is, olyan régen még sok országos válogatottat is adott - Szojka, Bojki, Botár, Sólyom -, tovább lépne előre a felemelkedés útján. Ebben a reményben választotta meg a közgyűlés az elnökség tagjait: Szűcs Mihály, Domos Gyula, Básti Sándor, Orlik Ferenc, Longauer Lajos, Hényel Gyula, Jancsik Mihály, Darázs László, Soós László, Novák József, Molek Károly személyében. A számvizsgáló bizottság tagjai: Nyerges László, Lakatos Béla és Csiszér Lajos lettek.