Hat év munkájának gyümölcse – Megérdemelten a NB II-ben.

Először 1960-ban vettek részt osztályozó mérkőzésen. Az óta minden alkalommal ott láthattuk őket a NB II-be jutás küzdelemsorozatán. Összesen hatszor nyertek megyei bajnokságot, és hatszor mérkőztek különféle csoportokban a felsőbb osztályba jutásért. Nem csüggedtek el, ha nem sikerült. Volt olyan év - így az 1962-es, valamint 1963-as -, amikor második helyen végeztek csoportjukban. 1964-ben, amikor új rendszerben zajlott le a kosarasoknál az osztályozó, csupán egy „kosáron” múlott a feljebb jutás. Sajnos ekkor sem sikerült. Hogy kikről van szó? A SKSE férfi kosarasairól. Ami nem sikerült öt éven keresztül, sikerült hatodszor, most 1965-ben. Nem kerültek könnyű csoportba - a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, a Hatvani Kinizsi, az Esztergomi Vörös Meteor volt az ellenfelük -, mégis remekeltek. Először a Hatvani Kinizsit, majd a gödöllői együttest győzték le idegenben és Salgótarjánban egyaránt. A sorsdöntő mérkőzésre az esztergomi Vörös Meteorral szemben először Salgótarjánban került sor. Csak idehaza kellett győzni ahhoz, hogy biztosan feljebb jussanak. Nem okoztak csalódást. A találkozót 76:40 arányban nyerték. A kosarasok szinte egymást múlták felül. Mindenki megtett mindent. A közönség több alkalommal, tapssal jutalmazta a szép akciókat. Az Esztergomban sorra kerülő mérkőzésen tehát már nem volt tét. A SKSE kosarasai biztosan NB II-esek voltak. A játékosok mégis azt mondták: Győznünk kell, száz százalékos teljesítményt nyújtunk az osztályozón.” Így is történt. 58:49 arányban győztek Esztergomban.

A csapat edzője Horváth Pál, valamikor a SKSE NB I-es kosarasa volt. 1952-től a szakosztálynál, mint edző tevékenykedik. Sok fiatalt nevelt fel időközben. - A csapat szerkezeti felépítése - mondta-, teljesen megváltozott, ugyanis 1964-ben olyan elhatározásra jutottunk a megyei Kosárlabda Szövetséggel, valamint a SBTC-vel, hogy a SBTC-nél a női, a SKSE-nél pedig a férfi együttest erősítjük. Így a SBTC-től kaptunk Boronyai Tamás személyében erősítést. Később Szert Sándor is hozzánk jött a NB II-es Veszprémi Haladástól. Így Csuka mellett, aki rugalmas, jó dobó és főleg kosár alatt veszélyes, van egy másik kulcsemberünk is. Szert, aki összefogja az együttest és messziről is igen jól dob kosárra. Novák József a szakosztály vezetője így vélekedett: - A NB II-be jutást az együttes a kollektív szellemnek, a jó felkészülésnek, a vezetők és játékosok megjavult kapcsolatának köszönheti. Az elmúlt időszakban sűrítettük az edzéseket, erősebb munkát fejtettek ki a játékosok. Ez érezhető volt a mérkőzéseken. Más volt a játékfelfogás, új taktikára tértünk át. Most nem védekezéssel, hanem „letámadási” rendszerrel játszottunk egy-egy találkozón. Básti Sándor, a szakosztály intézője kilenc éve folytatja ezt a tevékenységet, s mindent megtett a fiúkért: - Bíztam a játékosokban, igen jó volt a felkészülés. Az NB II-ben ezzel a gárdával biztosan megálljuk a helyünket.

Hogyan vélekednek a játékosok? Turán István, a csapatkapitány hat éve játszik a SKSE színeiben. Az eddigi hat osztályozó közül ötben vett részt: - Megérdemelten nyertük az osztályozót. Megerősödött a szakosztályvezetés, mi pedig sokkal jobban játszunk, mint azelőtt. A jövőben, idegenben is jobban kell hajtanunk, mint azt eddig tettük. Csuka Gábor, a csapat legeredményesebb tagja szerényen nyilatkozott: - A felkészülés időszakában lemondtunk sok mindenről. Kialakult a kollektív szellem. Időközben segítettünk a fiataloknak. Én dobom a legtöbb kosarat? Azt azért tehetem, mert Boronyai, Mosonújvári és a többiek jó helyzeteket teremtenek a számomra. Szert Sándor, a csapat új szerzeménye, aki rendkívüli nyugodtsággal, jó érzékkel játszott a mérkőzéseken és az osztályozón, ezt mondja: - A Veszprémi Haladás NB II-es együttesétől jöttem. Másodszor vettem részt osztályozón. Először Veszprémben, most pedig Salgótarjánban. Véleményem az, hogy teljesen megérdemelten jutottunk a NB II-be. De egy kis erősítés nem ártana. Ettől eltekintve, megálljuk helyünket a NB II-ben, sőt hozzá merem tenni: a mezőny első felében végzünk a bajnoki idényben.