Régi labdarúgóink – Csala Andor.

Tizenhat éven keresztül védte a salgótarjáni kék-fehérek kapuját Csala Andor. A Salgótarjáni SE „aranycsapatának” rugalmas labdafogásáról és reflexéről híres kapusára ma is szívesen emlékeznek vissza a tarjáni szurkolók. Nagy része volt az 1929-es év nagyszerű sikersorozatában, amikor az Újpestet 2:1-re, a Nemzetit 4:0-ra, a Kispestet 3:2-re győzte le az acélárugyári csapat. A Ferencváros is csak Szedlacsek tizenegyesével tudott kiegyenlíteni. Csala Andor mindig a legszerényebb, a legsportszerűbben élő játékosok közé tartozott és elsősorban ezzel váltotta ki játékostársai és a közönség megbecsülését, szeretetét. Tizenötször volt tagja az Észak-Magyar labdarúgó válogatottnak. 1936 tavaszán még védett a válogatottban, aztán a rá mindenkor jellemző szerénységgel adta át helyét egy fiatalabb kapusnak. Az őszi fordulóban már nem is húzta magára a kék-fehér mezt, melyben annyiszor védte a SSE kapuját. Csala Andor egy pillanatra sem szakadt el a labdarúgástól. Amint befejezte játékos pályafutását, azonnal játékvezetői vizsgára jelentkezett, melynek sikeres letétele után éveken keresztül, mint NB II-es játékvezető működött. A felszabadulás után a Nógrád megyei Játékvezető Tanács Fegyelmi Bizottságának lett az elnöke. Nagy része volt a játékvezetők képzésében, az utánpótlás biztosításában. 1957-ben a megyei JT elnökévé választották és ezt a tisztséget a mai napig a legnagyobb lelkiismeretességgel, látja el. A nagyszerű sportember nemcsak a labdarúgó pályán, de a munkahelyén is megállta helyét. 1925-ben, az Acélárugyárban, mint esztergályos szabadult fel, majd, mint mester dolgozott. A felszabadulás után művezető, aztán kalkulátor lett. Az elmúlt évben több kitüntetés mellé megkapta a kiváló dolgozó jelvényt. Csala Andor egy év múlva megy nyugdíjba, de a labdarúgástól nem tud elszakadni. A Játékvezető Tanácsban továbbra is ellátja feladatát, segíteni, nevelni szeretné a fiatalokat. Célja, hogy minél több jól képzett játékvezető álljon a labdarúgás szolgálatában.