Az utánpótlásra számítanak, beszélgetés a SKSE szerepléséről.

Megyénk NB III-as csapatai közül a legjobb helyezést a Salgótarjáni Kohász SE csapata érte el, a NB III Északi csoportjában 34 ponttal a 4. helyen végzett. A csapatban az ősz során a legtöbbször szerepeltek: Bablena László, Havasi Mihály, Kirisics András, Lahos László, Lovász II. János, Martinkó János, Pálvölgyi Nándor, Pünkösdi József, Rigó Lajos, Vári István, Vilcsek Árpád. A csapat szerepléséről és a jövő évi bajnokságról beszélgettünk Jancsó Sándorral, a csapat edzőjével. – Milyen célkitűzésekkel indult a csapat? A szakosztály fő célja volt a játékosok egyéniségének megfelelő csapatjáték kialakítása. A bajnokságban való jó szereplés. A szakosztály kollektív szellemének javítása. Az első csapat szempontjából számításba jövő játékosok már az év elején megkezdték a felkészülést. Ez zavartalan volt. A szakvezetésnek sikerült megvalósítania elképzelését - okulva az előbbi bajnokság tapasztalatain -, hogy a bajnokság kezdetére rutinos játékosokból álló csapatot küldjön pályára. Ez megtörtént, és az együttes jól rajtolt. A negyedik forduló után hat pontot szerzett a csapat, bár az „öregek” beállításáért sok bírálat érte a szakvezetést.

- Tehát bevált az elképzelés? Úgy látszott, hogy ez a csapat a fiatalok ésszerű beépítésével képes arra, hogy a bajnoki címért versenyben legyen. - Mikor állt be a törés? Már két hónapja együtt játszott a csapat, amikor különböző okok miatt, - sérülés, betegség, eltiltás -, szétesett. Négy fiatalt kellett beállítani, s ez hazai vereséget eredményezett. A vereség olyan súlyosan hatott, hogy a csapat a tavaszi szezonban már nem tudott magára találni. Ősszel, valamivel kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtottunk.

- Hogyan értékeli az egyes csapatrészek munkáját? A kapusok megbízható teljesítményt nyújtottak, ugyanígy a hátvédhármas, közülük is az egész csapat két kiemelkedően legjobb játékosa, Bablena és Kirisics. A fedezet-pár, váltakozó teljesítményt nyújtott. - Miért volt gyenge a csatárjáték? Kétségtelen a csapat leggyengébb része a támadósor volt. Hiányzott a gólra törő játék, gólképtelenség, lassú támadás felépítés jellemezte az ötös fogatot. Az egy mérkőzésre jutó gólátlag 1,3. Ebben látom a gyenge szereplés legfőbb okát.

- A fiatalok és a tartalékcsapat tagjai közül senki sem tudta megoldani a csatársor problémáját? Tartalékcsapatunk ontotta a gólokat, de több játékos, amikor helyet kapott az első csapatban lámpalázasan, elfogódottan játszott. Ifjúsági csapatunknál sok a tehetséges fiatal. Bennük bízunk, közülük sokan még sokra vihetik. - Mire törekszenek a jövőben? Játékosaink közül többen katonai szolgálatot teljesítenek. Szeretnénk a jövőben a szakosztály kollektív szellemét javítani, mely még kívánni valót hagy maga után. Jövőre szeretnénk sikeresebben szerepelni, bár úgy érzem, erősödött az Északi csoport, a volt NB II-es Baglyasaljai Bányásszal és jó erőt képvisel az újonc megyei bajnok, Mizserfai Bányász is.