Az örökifjú.

Tizenhat éves volt, amikor a Tűzhelygyár csapatában kezdte rúgni a labdát. Gyorsaságára, gólképességére, keménységére és csupa szív, lelkes játékára már ekkor felfigyeltek. Nem sokáig maradt a Tűzhelygyárnál. Hamarosan a SBTC játékosa lett, ahol a szurkolók igen gyorsan szívükbe zárták az apró termetű, ügyes, gyors labdarúgót, Bablena Lászlót. Mindezek vasárnap jutottak eszembe, amikor végignéztem a SKSE - Vác labdarúgó mérkőzést, amelyen a 36 éves Bablena László a csapatban még mindig a legjobb játékosnak bizonyult. Bablena László nevét hamar megismerte Magyarország labdarúgó közönsége. Az volt az érdekes, hogy az aprótermetű jobbszélsőt az ellenfelek szurkolói nemcsak elismerték, hanem meg is szerették. Megszerették azért, mert mindig a legsportszerűbben játszott és talán azért is, mert hatalmas lelkesedése még az ellenfeleket is elismerésre késztette. Emlékezünk mindannyian az utóbbi évek egyik mérkőzésére, amikor Bablena már a tartalékok listájára került. Az előmérkőzésen a tartalékcsapatban játszott igen jó formában. A tartalék-mérkőzés után derült ki, hogy a soron következő NB I-es mérkőzésen Vasas orvosi igazolás hiányában nem játszhat. Emiatt más megoldást nem találtak a vezetők, mint megfelelő tartalék játékos híján a jó erőnlétben lévő Bablena beállítását. És Laci kitett magáért. Elsősorban neki volt köszönhető, hogy a csapat ezen a mérkőzésen itthon tudta tartani a két pontot. Volt olyan mérkőzés is, amikor a már harminc éven felüli „Tuskó”, ahogy a közönség becézte, játékostársa sérülése miatt hátvédet játszott. És jól játszott, mégpedig úgy, hogy lelkesedésével, hatalmas akarásával, ezen a poszton is a csapat legjobbjának bizonyult. Két éve már a SKSE színeiben kergeti a labdát. Még most is felveszi a küzdelmet a fiatalokkal. Mérkőzésről-mérkőzésre csapatának rendszerint legjobb játékosa Bablena László. Húsz éves labdarúgó múltja után 36 éves korában lelkesedésből még mindig példaképpen állhat minden labdarúgó előtt.