Aki nem utazik Tokióba – Beszélgetés Buchinger Györggyel.

Mint midig, akkor is jó kedélyű volt Buchinger György, amikor felkerestük, hogy röviden nyilatkozzon a tatai edzőtáborban szerzett tapasztalatairól, valamint a Nemzetközi Balaton Vívóbajnokságon elért eredményeiről. – Úgy érzem ahhoz, hogy valaki eljuthasson az olimpiai edzőtáborba, igen sokat kell dolgoznia, sok-sok versenyt kell megnyerni, sok ellenfelet legyőzni. Őszintén mondom, amikor megkaptam a tatai meghívást, hirtelen szólni sem tudtam. Ez mégis boldogságot jelentett nekem, pedig meg voltam arról győződve, hogy Tata után nem utazom Tokióba. Tatán rendkívüli megterhelés, sok-sok edzés állt a programban. Nálunk, a vívóknál 12 edző vezette a napi kétszeri edzéseket. Köztük Fülöp Mihály, Sákovics Jenő, Czvikovszy Ferenc, ismert versenyzők, a mai szakemberek. Persze nem csak több órát asszóztunk, hanem kiegészítő sportokat is űztünk. Az élelmezés kitűnő volt, hiszen naponta 5300-5700 kalóriát vettünk magunkhoz. Az olimpiai tábor minden lakója vasszorgalommal edzett. A súlyemelők már hajnali három órakor, hiszen Tokióban, ebben az időszakban versenyeznek majd. Mecser Lajosnak már reggel 6 órakor 20 kilométer volt a „reggeli sétája”. Egyszóval teljes erejével dolgozott azért, hogy megfelelően képviselhesse a Magyar Népköztársaság színeit Tokióban a XVIII. olimpián.

Tíz napot töltöttem Tatán, majd a Nemzetközi Balaton Vívóbajnokságra utaztam Siófokra, persze ott volt az egész élgárda. Óriási volt a mezőny. A férfi tőrvívásban 213 versenyző állt rajthoz. A magyarokon kívül jugoszláv, lengyel, NSZK-beli, osztrák, cseh és más olimpikonok is. Ilyen nagy mezőnyben vettem fel én is a küzdelmet. Bár többször szerepeltem már a Balaton bajnokságon, de úgy érzem, ez évben ment a legjobban, még sem sikerült. Legyőztem Takácsot (Bp. Vasas), Kovácsot (Újpesti Dózsa), egy Vörös Meteor-beli, majd egy-egy osztrák és NSZK versenyzőt. Elég magabiztosan vívtam. Az öt tőrözőtől összesen négy találatot kaptam. Mégis a harminckettőnél kiestem. Következett Dunai. Fej-fej mellett haladtunk. Hol ő, hol én vezettem. 7:7-re állt a mérkőzés. Mindketten idegesek voltunk. Dunainak sikerült, 8:7-re győzött. A döntő pillanatban kihagytam, tehát ilyen a sport.

Milyen terveim vannak? Most, hogy újra itthon vagyok, nem hagyom abba a munkát, hanem fokozott erővel készülök, hiszen újra jön majd a versenyévad, amelyben tőlem sokat várnak. Szeretném úgy folytatni tőrvívó pályafutásomat, hogy az ne keltsen csalódást, csak örömet. Úgy érzem viszont, hogy ez csak megfeszített munkával következhet be. Ugyanis a magyar tőrvívásban igen nagy a mezőny és sok-sok tapasztalat, nagy akarat, kemény szív és odaadó munka szükséges ahhoz, hogy valaki az élvonalba kerüljön. Mindenesetre mindent megteszek ezért. Már eddig is sokat köszönhetek edzőmnek, Füreder Gábornak, aki szinte éjjel-nappal, hétköznap és vasárnap velem edz, nem hagy magamra. De köszönettel tartozom a Salgótarjáni Acélárugyárnak is, mindazért a segítségért, melyet ez idáig kaptam a sportoláshoz.