A szertáros – huszonhét év a labdarúgás szolgálatában.

Alig múlt két óra, s a Salgótarjáni Acélárugyár főkapuján özönlött kifelé a dolgozók szűnni nem akaró áradata. Sokan az üzemi konyha irányába, mások hazafelé vették útjukat. Voltak azonban olyanok is, akik a „második műszakra” mentek. Ilyen volt többek között Benyus József, a SKSE labdarúgó szakosztályának szertárosa. Józsi bácsit gyorsan követtem, és mint mindig, most is a Kohász Stadion felé vette útját. Végcélja ekkor is a szertár volt. Útközben nem vett észre, de amikor röviddel utána betoppantam a szertárba, kissé megilletődötten fogadott. Először kétkedve nézett rám az 55 éves alacsony, sovány, de mosolygósarcú Józsi bácsi, azért kezet nyújtott. Aztán én kérdeztem, ő lassan higgadtan felelt.

Mióta dolgozik a SKSE szertárosaként? – Nagyon régen, 27 éve. Sok-sok gyereket kiszolgáltam már. Köztük olyanokat is, mint Viroszták, Rigó, Vics és még sokan mások. Ők az idősebbek közé tartoznak, de rájuk szívesen emlékszem, hiszen szívvel-lélekkel a csapat színeiért küzdöttek.

Van-e sok munkája? – Az nem is kifejezés. Általában 50 főt lehet számítani, akik „forgalomban” vannak és a játékosok – ha öreg vagy fiatal játékosról van is szó – mindannyian igénylik, hogy melegítőjük, futballcipőjük rendben legyen. Az nem érdekli őket, hogy hogyan teszik le – legalábbis sok esetben nem – csak az, hogy amikor újra jönnek, akkorra már a cipő megfelelő legyen, ragyogjon, és olyan stopli legyen rajta, amely éppen szükséges a talajnak, és az igényeknek megfelelően. Úgy, hogy én mindennap este 9 órakor megyek el innen – mutatott a polcokkal tele szertárra – ahol példás rend uralkodott, a szerelés, vagy egyebek, mint a katonák a parancs kihirdetéskor sorakoztak. Beszélgetésünk közben megérkeztek a játékosok is. Megszakítottak rövid időre. Edzésre készültek. Mindig kellett valakinek valami, amelyért Józsi bácsi az eltelt 27 év után is ügyesen nyúlt, vagy éppen fürgén ugrott. – Így van ez mindig. De hát mit tegyek. Szeretem ezt a munkaterületet, a labdarúgást, de szeretem a fiúkat is, csak egy kicsit jobban játszanának. Legalább, visszakerülnének a NB II-be. Ez újabb munkaterületet adna nekem. A csapat közben elkészült, felöltöztek, a játékosok a futópályán könnyebb edzést tartanak. Mi pedig újra beszélgetünk az öreg szertárossal. -–Sokszor úgy van, hogy meg kell őket fegyelmezni is, a nép vagyonáról van szó. Ők azonban nem haragszanak rám. Azt hiszik, talán sajnálom tőlük a melegítőt, vagy az egyéb felszereléseket. Én nem sajnálom, csak szeretem azt, ha mindig tiszta garnitúra legyen, amely ha soron kívül kell, akkor igénybe vehető. Időközben több sportvezető is megérkezett a szertárba. Így elbúcsúztam a SKSE szertárosától, Benyus Józsi bácsitól. Azzal, hogy még sok játékosnak tegye rendbe szerelését, s ezek a játékosok még hozzanak sok örömet, a labdarúgást kedvelő szertárosnak.