Az SKSE öregfiúk csapatának története (1977-)

"Tisztelt vendégeink, sporttársak, uraim és vaskohászok!

Nosztalgiázzunk egy kicsit… Ihász Gábor, - a világhírű Vasas labdarúgó, Ihász Kálmán testvére, - aki maga is aktív Vasas játékos volt, a hetvenes években már megírta a dalt. Aki ráismer, dúdolhatja is.

„Kiskoromnak nagy szerelmét, a labdát ma is úgy szeretem,

Féltve őrzöm, de lenn a téren boldogan kergetem.

És ha néha elfáradtam, az vidít fel engem is,

Hogy lenn a téren összeállunk és indul a lábtenisz!

Olyankor elszáll a gondom, és újra érzem a régi grundok hangulatát,

Olyankor elszáll a gondom, mert játék közben mindenki jó barát!

Olyankor elszáll a gondom, mert lenn a téren mi egyformák vagyunk,

A mérnök úr, a házmester és a beatzenész mind együtt játszhatunk!”

Hát valahogy így…A játék mindenek felett. Aki ezt ismeri, átélte, már nem élt hiába. Aki játszani tud, az mindenre képes. A játék átsegít a gondokon, problémákon. Barátságok kötődnek, szerelmek szövődnek, ez a világ sora. A játékos ember másképp látja a világot, nyitottabbnak, felfedezhetőbbnek, meghódíthatóbbnak.

A Salgótarjáni Kohászati Üzemek mindig is bázis vállalata volt a labdarúgó szakosztálynak. A sportolók az aktív tevékenység befejeztével a gyárban kaptak munkalehetőséget. A sport szeretete, a sportos életvitel mindennapisága, a kollektív szellem növelése és a hagyomány ápolása alakította ki azt a tömegsport bázist, amely rendszeres mozgást biztosított a közelben lévő sportpálya területén. A vállalatnál rendszeresek voltak a bajnokságok a különböző sportágakban.

A kohászat területén működő vállalatok évente más-más helyszínen rendezték meg az országos tömegsport bajnokságokat. A debreceni Magyar Gördülőcsapágy Művek, a diósgyőri Lenin Kohászati Művek, a dunaújvárosi Dunai Vasmű és a Salgótarjáni Kohászati Üzemek dolgozóiból szervezett csapatok évente rendszeresen összemérték tudásukat a sport különböző területén. Az évek során megszületett az igény a tömegsport labdarúgó csapat szervezettebb és rendszeresebb kapcsolattartásának kialakítására.

1977. őszén a városi sportegyesületek fúziója már a levegőben lógott. A hírek arról szóltak, hogy a megalakuló STC mellett a többi városi kiscsapat megszűnik, nem lesz lehetőség a városban a szervezett sportolásra. De mint azt már a „jó nevű” Minarik Ede sporttárs is megmondta az elmúlt század elején: „Kell egy csapat…”!

Ezt a szükségszerűséget felismerve Dicse András, Pünkösdi József és Sebők János megalakították a Salgótarjáni Kohász Sport Egyesület öregfiúk csapatát. Az alapító tagok névsor szerint:

Antal Lajos, Bábel György, Dicse András (†), Eisler Ferenc, Farkas János (†), Farkas Szabolcs, Gáspár Sándor (†), Kalmár Ferenc (†), Kaposvári Márton (†), Kleiban Rezső, Krivanek László (†), Lengyel Zoltán, Papanitz József, Pálmai József (†), Putnok László (†), Pünkösdi József, Sebők János, Smelkó Sándor (†), Szeberényi Tibor (†), Tajti János, Vári István, Zólyomi István (†). Emlékezzünk büszkén és tisztelettel azokra, akik már nem lehetnek közöttünk.

Az alapító tagok ma átlagosan 63 évesek lennének, összesen 1331 évesek. Gondoljuk meg. „Gondoljátok meg proletárok!”, ahogy a költő mondta. Idősebbek vagytok, mint a magyarság, hogy egy kis aktuális politikát is belevigyek Erre a szép korra és a múltatokra méltán legyetek büszkék.

Az első hivatalos mérkőzés: Ragyolc – SKSE 1 – 2, góllövő: Antal Lajos, Pálmai József.

Idővel felvettük a kapcsolatot a város és a régió hasonló csapataival. Ellenfelünk volt többek között az SBTC, a Tűzhelygyár, az Öblösüveggyár, a Síküveggyár, Karancsalja, Kisterenye, Nagybátony, Gyöngyös és Ózd öregfiúk csapata is. A nagy pályán lebonyolított összecsapások mellett a városi kispályás labdarúgó bajnokságnak is állandó résztvevője lett a csapat.

A kezdetektől nemzetközi kapcsolat is jellemzi a csapat tevékenységét. Évente rendszeresen, oda-visszavágós derbiket játszottunk és játszunk Ajnácskő, Poltár, Fülekpüspöki, Ragyolc és Gömöralmágy csapataival. Hol 10, hol 50, adott esetben 300 nézőt szórakoztattunk játszadozásunkkal. Ezen az összejöveteleken tudjátok, a sport mellett a baráti kapcsolat kialakítása és ápolása a cél. Remek hangulatú vacsorák és beszélgetések követték a mérkőzéseket.

Az élet változása következtében már szükségessé vált a csapata tevékenységének egyesületi formában való működtetése. 2006. november 17.-től egyesületként működünk tovább.

Kivonat az alapító okiratból:

„Az egyesület célja elsődlegesen a SKSE öregfiúk csapat tagjai és családtagjai részére a sportolás, testedzés és a testi-lelki egészség megteremtéséhez, megőrzéséhez szükséges feltételek és lehetőségek biztosítása, az ilyen igények felkeltése, az öntevékenység és a közösségi élet biztosítása, szervezése, továbbá a hagyományőrzés. A különböző tömegsport rendezvényeken induló sportolóinknak az eredményes részvételéhez, valamint a rendszeres mozgás, testedzés, az egészséges életmód kialakításához szükséges feltételek biztosítása, szervezése. Kapcsolatfelvétel és kapcsolattartás, továbbá közös rendezvények szervezése más, hasonló közösségekkel, egyesületekkel. A cél szerinti tevékenységeink közül közhasznú tevékenység a sport, a testi-szellemi készségfejlesztés, és a kulturális tevékenység.

Az egyesület szervezetten nyitott, közhasznú szolgáltatásaiból – tagjain túl – bárki más is részesülhet, a szolgáltatások körét, az igénybevétel módját az elnökség külön szabályzatban rögzítette. Az egyesület közvetlen politikai tevékenységet nem folytat, szervezete pártoktól független és azoknak anyagi támogatást nem nyújt. Az egyesület – céljainak megvalósítása érdekében – sport és egyéb működési kapcsolatot létesít, és tart fenn a hasonló céllal működő szervezetekkel.”

Van egy jó magyar film, „6 : 3, avagy játszd újra Tutti !” a címe. Ebben Eperjes Károly nagyszerű alakítását láthatjuk egy fiatalemberről, aki az évszázad mérkőzésének napján született. Ebből adódóan, finoman fogalmazva, kicsit agyilag is sérülten, a génjeiben hordta az aranycsapat és a foci iránti tiszteletet és imádatot. Egy személyes megjegyzést engedjetek meg. Én egy nappal később születtem, de valószínűleg csak azért, mert az orvosok is nézték a mérkőzést, és nem engedtek ki, csak az örömmámor után másnap. A gondolatvilágom azonban mióta az eszemet tudom, a foci körül forog. De biztosan tudom és állíthatom, hogy ezt a jó értelemben vett őrületet minden jelenlévőről elmondhatom. A feleségek, barátnők rengeteget tudnának erről mesélni.

Mit is írt József Attila felejthetetlen versében?

„Harminckét éves lettem én…”

Mi, a mai öregfiúk csapat is szeretnénk megérni azt a szép fiatalos kort. Ennek érdekében készült honlapunk is, melyen keresztül bemutatjuk az SKSE labdarúgó szakosztály 105 éves, és az SKSE öregfiúk csapat 30 éves történetét. Közben intenzíven keressük a támogatóinkat, és a játékot kedvelő sportbarátok segítségét várjuk.

Mert játék nélkül nem élet az élet.

Most pedig megkérem Németh Csabát, az egyesület alelnökét és Fekete Lászlót, az egyesület titkárát, - hogy ki rágja a gittet, a választás óta sem tudtuk eldönteni -, segítsenek az ajándékok átadásában. Megtisztelő számunkra, hogy  a még élő alapító tagoknak egy SKSE zászlót és egy jelvényt adhatunk át. További szép nyugdíjas éveket kívánunk !"


Elhangzott a 30 éves évfordulót ünneplő baráti összejövetelen, Szikora György egyesületi elnök előadásában.


Salgótarján. 2016. január 01.