Az íróasztal és a bőrlabda.

Sok anekdota, s még több igaz történet forog közszájon egyes labdarúgók viselkedéséről. Az elmúlt évek helytelen futballkultusza megszűnőben van, s a sportolóktól nemcsak szép játékot, hanem lelkiismeretes munkát is várnak. A minap egy fiatal játékos esetére hívták fel a figyelmem. Godó Tamás az SKSE balszélsője volt. A fiatalembert, mint játékost vették fel az Acélárugyárba 1957-ben. Előző munkahelye a bányánál volt, s a munkahely-változtatás oka: az SKSE-nek szüksége volt, s szüksége van ma is balszélsőre. Kezdetben minden szépen indult. A fiatal labdarúgó nemcsak a játéktéren, hanem a munkahelyén is jó teljesítményt nyújtott. Mint technikus, a MEO egyik beosztottja volt, s munkatársai ma is sajnálják távozását. De hát miért távozott? Kormányrendelet értelmében a technikumot végzetteknek üzemi gyakorlati munkán kell részt venniük, hogy kiváló műszakikká válhassanak. Godó közel két évet töltött az íróasztal mellett s úgy határoztak, fejlődése érdekében üzemrészhez helyezik. Itt is MEO munkát végzett volna, sőt fizetése is nagyobb lett volna. S itt keletkezett a probléma, ami távozásra késztette a fiatalembert. Úgy gondolta, a fentebb említett rendelet csak ürügy, azért kellett az üzembe mennie, mert hosszabb ideig beteg volt, s nem tudott edzésekre járni. Az edző kivételével valamennyi sportvezető jelen volt a beszélgetésünkön, sőt még az érintett játékos is. Mi hát az igazság? Több alkalommal figyelmeztették Godót magaviseletének tarthatatlanságára. Már ebben az évben kilenc alkalommal maradt távol igazolatlanul az edzésekről. Öntelt, beképzelt, lenézi játékostársait. Mérkőzések után nem vett részt társaival a közös vacsorán. A pályán lazsált. Volt eset, amikor edzője lehívta, mert – mint mondta – a mérkőzést pályán kívül is lehet nézni. Legutóbb a szokásos orvosi vizsgálaton sem vett részt. Amikor beteg volt megértették, hogy nem járhat edzésekre, de ugyanakkor sétálni látták. Semmibe vette az edző utasításait… Lehetne sorolni a 24 éves labdarúgó viselkedését. Hibáját látva, többször foglalkoztak vele, s ilyenkor mindig változást ígért, ez azonban csak ígéret maradt. S ma? Godó felmondott, otthagyta a gyárat, otthagyta sportkörét. Miért? Úgy érzem világos; elvették íróasztalát. S most a Bányagépgyárba került. Hiába kérték, maradjon továbbra is a gyárban, különösen most nagy szükség lenne a játékára is a pályán, mert az SKSE a tabella végén áll. Ám minden hiába. Helyesen cselekedett a sportkör elnöksége, amikor nem indított mentőakciót Godó íróasztalának visszaszerzéséért. Jóllehet nehéz helyzetben vannak, de nem nyúltak becstelen eszközökhöz. S ezzel ismét tanújelét adták, szakítottak a régi, elvtelen sztárrendszerrel. Megszűnt az, hogy csak a futball a fontos. S mi lesz a fiatal játékossal? Munkát kap, hiszen technikus, ám reméljük, Pálfalván sem íróasztallal várják.