Megyénk legnépszerűbb atlétikai szakosztályának fejlődése, tervei.

Megyénk atlétikai életében döntő jelentőségű volt már a felszabadulás előtt is a Salgótarjáni SE atlétikai élete. Mind a sportvezetőket, mind az atlétika rajongóit igen érdekli, hogy honnan is indult el ez a nagy múltú sportkör ezen sportágban és mi is a helyzet jelenleg? Beszélgetést folytattunk Kirner Rezsővel és Nemes Bélával, a SSE atléták két edzőjével, akik hosszabb idő óta működnek közre az acélárugyári sportolók nevelésében és újabb tehetségek felszínre hozásában. A két sportember visszaemlékezéseit rögzítjük az alábbiakban. 1927.-től lehet arról beszélni, hogy az atlétikai élet elindult Salgótarjánban. S ez az elindulás a SSE-nél kezdődött meg. Ekkor még a levente intézmény keretein belül foglalkoztak – nem rendszeresen és nem céltudatosan, mint ahogyan azt kellett volna – ezzel a sportággal. Ebben az időben túlnyomórészt csak a levente csapatok egymás közötti versengéseiről lehetett szó. Ezekben kiemelkedő teljesítményt nyújtottak: Pintér János, Deák István, Gyurcsik Sándor és Fülöp Pál. A fenti példa vonzotta a fiatalokat és már az SBTC is létrehozott egy atlétikai szakosztályt, melynek kiváló teljesítményű és hihetetlen akaraterővel bíró versenyzője volt Zelenka István, aki később több országos vonatkozásban is számottevő versenyen szerzett bajnokságot és helyezést. Az említett versenyzők után komoly ígéret volt még Dombi Dezső. Akkoriban, amellett, hogy bizony semmi támogatást nem kaptak a sportolók, még a szakirányítás is hiányzott náluk. Az atléták csak saját szorgalmukból és igyekezetükből értek el eredményeket, de tovább nem fejlődhettek. Nagy volt a sovinizmus a főváros és a vidék között is. Mindenben elgáncsolták akkoriban a vidékieket, de különösen a munkás fiatalokat. Nievelt Ferenc, pedig kora ellenére is megmutatta, hogy rendszeres munkával mit lehet elérni. 1936-tól újabb erősítések kerültek felszínre az acélárugyár atlétái közül: Csabai József (jelenleg is sportol), Miskolci István és Mede Lajos. Majd az 1938-39-es években, amikor megszigorították a levente kiképzést, egyre több fiatal vonta ki magát ez alól, s lépett az atléták sorába. Így létszámban is megszaporodtak a szakosztályok és megindult a Salgótarjáni Üveggyárban is az atlétikai élet. Balassagyarmaton is találkozunk már ebben az időben atlétikával a fenti keretek között. Ezek a körülmények a SSE fejlődését nagyban elősegítették, hiszen egymással versenyezhettek. Meg kell még emlékeznünk arról is, hogy bizony akkoriban egy versenyző csak egy tornanadrágot, egy papucsot és egy trikót kapott felszerelésül. Szöges cipő alig jutott a versenyzők 10-15 százalékának. 1940-41- a nagyarányú fejlődés időszaka volt. 1941-ben épült fel a megye egyetlen korszerű salakpályája. Már kb. 40 atlétája volt az acélárugyári szakosztálynak. Ebben az évben a SSE ifjúsági csapata Simkó Rudolf, Benkő János és Feledi István összetételben országos mezei futóbajnokságot nyert. Feledi ezen kívül a 3000 méteres síkfutásban országos csúcseredményt állított fel 8:49:4 mp-es idővel. A lányok bevonása az atlétikába 1943-ban sikerült először. A felszabadulás új korszakot nyitott meg az atlétika sportban is. Központi kérdés lett a tömegek sportolásának biztosítása. A célkitűzés pedig: olyan fiatalok nevelése – tömegével – akik testben erősek, ügyesek, és a munkában is helyt tudnak állani. Feledi, Kirner, Nemes, Fülöp, stb., mint versenyzők is, mint vezetők is szívvel, lélekkel dolgoztak az atlétikai élet fellendítésén. A szakosztály, mint a SSE szakszervezeti sportkör része, a dolgozókból választott vezetők irányításával évről-évre nagyobb fejlődésről tettek tanúbizonyságot, s az atlétikai élet gerincét képezi. Már országos viszonylatban is számottevő eredményeket ér el. 1953-ban 100, 1954-ben 140 minősített versenyzője volt. 1954-ben 20, 1955-ben pedig 24 versenyző szerepelt megyénkből az ország legjobb 50 versenyzője sorában. Ezek közül a jelentős része a SSE versenyzői közül került ki, mint például Farkas Jenő, Nemes Béla, Kaposvári Zoltán, Uhlár Ilona, Szűcs Mária. Az 1956-os év további jó eredményeket hozott, de már az üveggyár is beleszólt az elsőség eldöntésébe. Abban az évben meglátszott a SSE gárdájának jó munkája az eredményeken is. A megyei válogatott, amelynek túlnyomó többsége acélárugyári versenyző volt, maga mögött hagyta Pest megye és Heves megye atlétáit, s csoport első lett. A korábbi helytelen szervezés után most már az üzemre, s annak dolgozóira fogjuk alapozni szakosztályunkat, mert ezek a fiatalok megmaradnak nálunk, hiszen itt dolgoznak. Nem csüggedtünk el a veszteségek miatt, mert már vannak gyári fiatalok, akikre lehet alapozni, és akikből 1-2 év múlva olyan gárdát nevelhetünk, hogy újból a Salgótarjáni SE atlétái képezzék a megyei válogatott gerincét.